2009 elég nehezen indult túrázásilag.
Már januárban tudtam, hogy mi lesz az év nagy projektje, amire egy kicsit készülni akartam, de az első túra nem tartott sokáig, hamar elkezdett fájni a térdem. Ennek nagyon nem örültem, mert már jó ideje nem volt vele semmi gond. El is vette egy kicsit a kedvem mindentől.
De aztán februárban csak beindult az élet.
Az év első teljesítménytúrája a Barlangtól barlangig volt, ezt követte a Budai trapp.
Márciusban Bakonyjákón voltunk hosszúhétvégézni, ahol komoly túra ugyan nem volt, de alaposan bemedvehagymászsíroskenyereztünk a kirándulás során.
A nagytúrára pedig szobabringázással és dupla step órákkal próbáltam készülni.
És március 30.-án elutaztam Nepálba :-) Nagyon-nagyon jó túra volt. Gyönyörű út vezet az Everest Alaptáborig, de tetszett Kathmandu nyüzsgése és a Chitwan NP nyugalma is.
Húsvét után jöttem haza, a hétvégét már Szlovákiában a Kócs-hegységben töltöttem.
Ezt követő hétvégén a Kevély körül keringtem.
Egy gond volt csak, a Nepálból való hazatérés óta tartó állandó és fokozódó hasmenés. Először csak sűrűn jártam wc-re, majd wc-től wc-ig éltem, ha ettem azonnal mentem, ha nem ettem, akkor is mentem. Így hát úgy döntöttem eszek, hátha valami felszívódik.
Jó 2 hét elteltével laborvizsgálatra és ultrahangra lettem kényszerítve. A labor eredménye nagyon rossz lett, azonnal újabb vizsgálat következett, majd közölték, hogy minél előbb keressem fel a Szt. László Kh trópusi rendelését.
És jött a május 1-i hosszú hétvége, a Sárga túrára nem tudtam elmenni, mert akkor tetőzött a dolog, és már felkelni sem igen volt erőm. De a 2 napal későbbi 12 km-es Halmi dűlőre összekaptam magam.
Miközben a trópusi rendelésre hordoztam a mintákat, javulni kezdett a helyzet.
Így a Bodrog-ártér túrán már nem kellett minden bokornál kikötni :-) majd a Budai 30-at is megcsináltam.
A magashegyi túrázással jó kondiba kerültem, és ezt a szervezet 2-3 hónapig nem felejti el, még a kis közjáték ellenére is nagyon jól voltam. Neveztem a Kinizsire, és biztos voltam benne, hogy nem a fizikai állapotomon fog múlni, de megígértem magamnak, hogy ha kell, feladom. Nem akartam úgy járni, mint néhány éve a térdemmel, azóta benőtt a fejem lágya ;-) Nagyon jól ment, jó idővel és jó fizikai állapotban értem Mogyorósbányára, ahová egy hosszabb pihenőt terveztem, majd mentem tovább. Kb. 60 km után elkezdett fájni a jobb lábfejem, egy olyan helyen, ahol még soha és csak lefelé menet, és annak a nagy része még hátra volt. Nagyon lelassultam, de úgy számoltam, hogy még simán van esélyem, hiszen 40 km-re még majdnem 10 órám volt. 65 km-nél a pihenés ellenére nem csökkent a fájdalom és betojtam, féltettem magam, és feladtam. Talán egy kicsit elhamarkodtam a döntést, de akkor és ott így láttam jónak. Még 2 hétig néha-néha belenyilallt, de szerencsére azóta sem jelentkezett újra (kopp-kopp) ez a fajta fájdalom. A lelkem lassabban tette túl magát ezen.
Május 30-án a Tisza-tavat bringáztuk körbe (szerintem ez a legjobb körbebringázós túra), majd Balatonfűzfőn túráztunk a fagyisig :-)
Júniusban elkezdtem a TúraZOKNIt írni:-)
És ebben a hónapban körbetekertük a Velencei-tavat (háááááát, magát a tavat csak igen ritkán láttuk) és voltam a Falasokk-on (még mindig nincs kitűzőm), a Gémes 20-n, és a Dolomitokban.
Júliusban voltam a Szurdok30-on és körbekerekeztem a Fertő-tavat, ezt egy túra követte a Lengyel-Tátrában, majd jött a nyaralás: Dél-Olasz vulkántúra, sok vulkánnal, finomsággal és nagyon jó idővel.
És ezt követte a szülinapi ajándékom: a tandemugrás :) Ami nagyon-nagyon-nagyon jó dolog!!!
Októbert pedig a nyeremény úton, Murauban kezdtük, majd megnéztük a Budai kilátókat és a hónapot a Piros 50B-n zártam.
Novemberben mentem egy kört a Monoton Maratonon, voltuk a Hegedűs Róbert emléktúrán és az André Kertész emléktúrán rájöttem, hogy nem nekem való a síkterepen való túrázás....
Nem tudom, hogy pontosan mennyit mentem, 1200 km és 22000 m szint biztosan megvolt.
Körbe kerékpároztam a Velencei-tavat, a Fertő-tavat és a Tisza-tavat, (a Balatont sajnos munka miatt le kellett mondanom) és próbáltam minél többször munkába is biciklivel menni, de ezen jövőre lesz még mit javítani.
eM
