Nem kellett korán kelni :-) Mert az 50B-n délben lehetett csak elindulni Dobogókőről. Így volt idő a nyugis reggelire, összekészülésre. Az autómat elvittük Budaörsre, a célba. 12 előtt egy kicsivel érkeztem Dobogókőre, gyors regisztráció után el is indultam a napos, de igen hűvös időben. Az erdő nagyon szép színes volt, mindenfelé zöld, piros, barna és a sárga árnyalataiban lehetett gyönyörködni.
Úgy terveztük, hogy sötétben nem megyek egyedül, ezért találkozunk Pilisszentivánon, mert addig biztosan világos lesz, hiszen az csak 20 km. Én azt gondoltam, hogy elég lenne 30 km-nél Nagykovácsiban találkozni, de végül maradt Pilisszentiván. Úgy számoltam, hogy az első 20 km-re max. 4 óra (de inkább kevesebb) kell. A Kopár-csárdánál gulyásleves volt az ebéd ;-) Emberes adagot osztottak az igazán finom levesből, de úgy gondoltam, hogy nekem egy lányos adag is elég a Kakukk-hegy előtt, különben nem biztos, hogy hosszabb pihenő nélkül feljutok a hegyre. Gyorsan feljutottam, és hamarosan, összesen 3,5 óra alatt el is értem Pilisszentivánt, ahonnan egy hosszabb cihelődés után már kísérettel vágtam neki a sötétedésnek. Szerintem Nagykovácsiba is elértem volna tök sötét előtt, de így is jó volt, kicsit lassabb, de nem egyedül. Hamarosan következett a mostanában sokszor látogatott Vörös-pocsolya és Fekete-fej, persze már teljes sötétben, csak a Hold és a fejlámpák világítottak az erdőben. Majd felmásztunk a sötétben nagyon szépen kivilágított Erzsébet kilátónál lévő EP-hoz. Amíg felfelé mentünk nem volt hideg, de amint lefelé, vagy megálltunk elkezdtem fázni, ezért úgy gondoltam ideje egy kicsit felöltözni és hát jó lett volna egy lány wc is, de mivel nem volt, gondoltam, keresek egy bokrot. Persze nem akartam kivilágítani magam, ezért sötétben próbáltam találni egy az út széléhez közeli alkalmas helyet, és sikerült valami betonizé melletti gödörbe belelépnem, és jól bevertem a lábszáram a beton szélébe. Nagyon fájt. De már csak 12 km volt hátra és még több mint 4 óránk volt erre, szóval nem volt kérdés a továbbindulás.
Öltözködés közben levettem a szemüvegem, és ügyesen ott is felejtettem az EP-n, amit természetesen csak a libegőnél vettem észre, így újra felmásztam a kilátóhoz, szerencsére meglett. És elindultunk végre Makkosmária felé. Fájós lábam miatt lelassulva. Jó volt, amikor végre megérkeztünk a Makkosmária EP-ra, (valahogy azt hittem/reméltem közelebb van). Itt nagy tűznél melegedtek a pontőrök, de mi nem pihentünk, mentünk tovább, mert már nem volt sok hátra. Idővel jól álltunk. A lában fájt, nem mertem megnézni. Budaörs fényei már látszódtak, amikor egy nagyon keskeny, rossz, vízmosásos ösvényen kellett lefelé menni, ez nagyon rossz volt a lábamnak, de tudtam, hamarosan a célban leszünk, jó volt, amikor végre kiértünk az aszfaltra, mert egyre jobban fájt a lábam.
Éjfél után pár perccel értünk a célba. Az oklevél és kitűző átvétele után még a logisztikai feladatok befejezése várt ránk...
Mire hazaértem a lábszáram nagyon bedagadt és egy nagy folt is lett rajta.
A túrabeszámolók között olvasott idevágó alapszabály nagyon tetszett:-) "Makkosmáriáról Budaörsre lemenni fölfelé kell" - gethe
eM
Táv: 51,21 km
Szint: 1.605 m
Szintidő: 13 óra
/2009.10.31./
