Miután többé-kevésbé kipihenve ébredtünk, összepakoltunk, amire a túra alatt nem volt szükségünk, azt a szálláson hagyhattuk, a többit pedig zsákjainkba gyömöszöltük és felraktuk az autóra, ami felvitte helyettünk az alsó táborig. Mi pedig elindultunk a faluból kivezető forró aszfaltcsíkon. A falut magunk mögött hagyva jó tempóban mentünk az enyhén emelkedő úton, majd letértünk az aszfaltról egy föld útra, amin hamarosan elértük a regisztrációs pontot, ahol adataink megadása után tovább haladhattunk, miközben célunk már szinte karnyújtásnyi távolságra volt tőlünk. Egy jó nagy karnyújtásnyira :-)
Kb.12 km és 500 m szint leküzdése után kora délután elértük az alsó tábort, felállítottuk sátrainkat, pihenéssel, beszélgetéssel töltöttük a délután, majd a "konyhában" mindenki elkészítette a vacsoráját.
Egy kis játék után időben lefeküdtünk. Én teljesen jól éreztem magam, de voltak olyanok, akinek már itt (3.300 m ) fájt a fejük.
Sajnos a házban iszonyatos gázolaj szag volt, amit én nagyon nem bírok, ezért úgy döntöttem, hogy régi, nagyon lepattant menedékházban töltöm inkább a következő két éjszakát, végül nem egyedül voltam, összesen négyen szavaztunk emellett. Ezen a napon 11 km-t és 1.000 méter szintet tettünk meg, jól esett a pihenés, amivel a délutánt töltöttük, éjszaka itt csak a nagyon erős szél zúgása volt zavaró.
Még sötétben keltünk és indultunk el a csúcs felé. Először törmelékes ösvényen, majd sziklásabb szakaszon, aztán több helyen csúszós, havas szakaszon haladtunk. Sokszor nem lehetett kivenni, hogy merre is halad az ösvény, jelzések nagyon ritkán voltak, a süppedős törmeléken való haladás pedig sok energiát kivett belőlünk. Nagy kűzdelmek árán, de feljutottunk, igaz, nem egészen a tetejére, mert a szél pont felénk fújta a kénes gőzöket és nem lehetett tovább haladni, már így is elég büdös volt, de feljutottunk. 11 km-t, 1370 m szintet tettünk meg nagyon nemszeretem talajviszonyok között, de feljutottunk. Feljutottam.
Kb.
Egy kis játék után időben lefeküdtünk. Én teljesen jól éreztem magam, de voltak olyanok, akinek már itt (Az éjszaka nem volt igazán nyugodt, kutyák ugattak, birkák bégettek, kolompjaik szóltak, szóval úgy éreztem, hogy nem sokat sikerült aludnom.
Reggel lebontottuk a sátrakat, megreggeliztünk, összepakoltunk és elindultunk a felső táborba.
Egy jó ideig együtt haladt a csapat, beszélgettünk, fotóztunk, de nem szeretem, amikor sűrűn meg kell állni, vagy amikor az előttem haladó csak úgy megáll az ösvény közepén, amikor nem is számítok rá - ez nagyon fárasztó. Végül az utolsó néhány kilométeren Zsanettel jó tempóban, gyakori megállás nélkül a többieket hátrahagyva haladtunk. Elértük az első hófoltot, pihentünk egy kicsit, de aztán mentünk is tovább. Hamarosan megérkeztünk a felső táborhoz, ahol egy nagy kőháznál - az új menedékház előtt megvártuk a többieket.
Sajnos a házban iszonyatos gázolaj szag volt, amit én nagyon nem bírok, ezért úgy döntöttem, hogy régi, nagyon lepattant menedékházban töltöm inkább a következő két éjszakát, végül nem egyedül voltam, összesen négyen szavaztunk emellett. Ezen a napon 11 km-t és 
Még sötétben keltünk és indultunk el a csúcs felé. Először törmelékes ösvényen, majd sziklásabb szakaszon, aztán több helyen csúszós, havas szakaszon haladtunk. Sokszor nem lehetett kivenni, hogy merre is halad az ösvény, jelzések nagyon ritkán voltak, a süppedős törmeléken való haladás pedig sok energiát kivett belőlünk. Nagy kűzdelmek árán, de feljutottunk, igaz, nem egészen a tetejére, mert a szél pont felénk fújta a kénes gőzöket és nem lehetett tovább haladni, már így is elég büdös volt, de feljutottunk. 11 km-t, Eddigi életem 2. legmagasabb pontjára. Miután elkészültek a csúcsfotók és elfogytak a csúcscsokik mindenki a maga tempójában indult vissza a felső táborba. Lefelé sem volt jobb az út, de legalább már nem felfelé kellett menni.
Miután visszaértünk megvacsoráztunk és hamar lefeküdtünk, mindenki fáradt volt, nem sokáig beszélgettünk.
A túra harmadik napján már csak lefelé kellett menni, az alsó tábor érintésével, ahol megvártuk egymást, mindenki a maga tempójában halad egészen vissza a faluba.
Ezt szakaszt is Zsanettel azonos tempóban nyomtuk, beszélgettünk és jó tempóban haladtunk. Amikor elértük az aszfaltot stoppoltunk, egy nagy homokszállító teherautó vett fel minket :-) Ha akartuk volna egészen Teheránig elvittek volna minket, annyira tetszett a sofőrnek és a társának Zsanett rövid haja és az én világos szemem :-) folyamatosan beszéltek hozzánk, de persze egy kukkot sem tudtak angolul de ők is jókat nevettek és persze mi is ;-) A faluba érve megköszöntük kedvességüket, és elköszöntünk. Innen már csak pár száz méterre volt a szállásunk, ahol végre lezuhanyoztunk, átöltöztünk. Este sétáltunk egyet a faluban, benéztünk a pékhez, ismét ettünk egy dizit, megünnepeltük a sikeres túrát.
