Mátrahegy

Nem akartunk nagyon korán indulni, ezért a 30-as távot szavaztuk meg. Nem sokkal 9 előtt parkoltunk le, beneveztünk, összecihelődtünk és útnak indultunk. Kati rövidebb távra nevezett, de úgy beszéltünk meg, hogy a célban találkozunk és majd együtt megyünk haza. Néhány km után jó utat is kívánt, ne várjuk őt, nekünk úgyis sietnünk kell, így Gabival és Szabolccsal hármasban haladtunk tovább.

Mire felértünk a Muzslára már nem is fáztam, ott viszont majdnem füstmérgezést kaptam :-) A pont után jött egy lefagyott szakasz, ami nagyon nem tetszett, de számítottam rá, hogy ilyenekkel találkozni fogunk. 

Mátraházán a pecsételés után rövid pihenőt tartottunk, én addig ittam egy teát, míg a többiek benyomtak egy-egy szendvicset.

Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy Parádsasváron vagyunk, jól elbeszélgettük az időt és az utat :-) Itt kávéztunk egyet, majd rövid pihenő után indultunk a következő pont, a Sós-cseri-tető fel. Parádóhután beértük Dokit, aki a 40-es távon indult, innen már együtt mentünk tovább. A Pisztrángos-tónál megállapítottam, hogy már csak 10 km. És elindultunk a Kékes felé. Hamarosan mindenki a saját tempójára váltott az emelkedőn, ami hókásás és itt-ott kijegesedett volt, de nekem különösen tetszett ez a szakasz a túrán, jó volt végre egy kicsit komolyabbat menni...

A ponton bevártuk egymás, teát és almát kaptunk, cihelődtünk, majd tovább indultunk. 

Hamar elértük a Vályús-kúti pontot, ahol mindenfélével kínáltak, de én a pontőrök szalonnájából kértem egy katonát, mert az ott nekem nagyon kellett :-)

Búcsúzáskor felkészítettek minket a nagy sárra, de ez már nem igazán számított, tudtuk, hogy nincs már sok a célig és igen jó tempóban tettük meg az utolsó kilométereket. Mátrafüreden már Kati várt minket, a díjazás átvétele, evés, ivás, pihenés után hazaindultunk. 

Táv: 32,44 km

Szint: 1.436 m

/2012.03.10./

Normafa 40/30/20/10/0 :-)

...avagy hogyan lesz 2×20ból nulla :-)

Sokféle terv született: egy kört futunk korai indulással, aztán egyet meg kényelmesen társaságban, nem sietve vagy futunk egy 20-ast és utána lenyomunk egy kényelmes10-est. De a második körre jelentkezők végül nem jöttek, így nem korán, de azzal a szándékkal érkeztünk a rajtba, hogy a 20-as távot többnyire futva teljesítjük. Bár nagyon kecsegtető volt, hogy készültek 30-as és 40-es kitűzővel is...

És aztán mi lett a vége? 

Először csak egy kérés, hogy szaladjuk el valamit elintézni, aztán láttuk, hogy jól jönne egy kis segítség, így beálltunk érkeztetni és egy métert sem mentünk, nemhogy 20-at futottunk volna. Miután nem a célban ücsörgéshez voltam öltözve, elég hamar átfagytam, néha melegítettem a kezem, hogy tudjam írni az emléklapokat a beérkezőknek, de jó volt ez így :-) Jó társaságban voltunk. Szívesen segítettünk.

És nagyon finom volt a kolbászkrémes kenyér :-)

/2012.03.03./

Piroska - HÓ-Fejér

Ilyenkor a Téli Mátrára szoktunk menni, de aztán valahogy most emellett a túra mellett döntöttünk, azért is mert még este fel akartunk menni a NHH th-ba, és úgy gondoltuk így nem kell annyira rohanni. 

Hideg, fagyos volt a reggel, sütött ugyan a nap, de érezni nem igazán lehetett a melegét. Nevezés után nem is igazán nagy kedvvel vágtunk neki a távnak, de azért siettünk, hogy ne fázzak annyira. Valahogy nagyon nehezen jött meg a kedvem a túrázáshoz, lehet a hideg vagy a korán kelés miatt, de az elején csak vonszoltam maga, és örültem, hogy nem a 35-ös távra neveztünk. A talaj fagyos volt, csak egy két helyen volt befagyott pocsolya, jól lehetett haladni. Néhány méteren találkoztunk hóval, alatt persze tükörjég volt. Nagyon csúszott. Én meg jó szokásom szerint, ilyenkor nem figyelek, meg is lett az eredménye... :-)

Egyszer csak már ott voltunk a várnál, kicsit élveztük a panorámát, de aztán szedtük a lábainkat, mert mozgás nélkül lehetett igazán érezni a hideget.

A szőlőknél egy ponton nem pecsétet, hanem bort osztottak, megkóstoltam, majd mentünk is tovább, onnan nem messze találtunk végre egy nem lelakatolt kerti vécét, amit használatba vettünk :-) még papír is volt. Köszi! Innen már hamar beértünk a célba, ahol a díjazás átvétel után még beszélgettünk egy kicsit, aztán hazaindultunk, mert még sok volt a teendőnk. 

/2012.01.28./

Karácsonyi Dolina - Kiskarácsony 22

Már jó régen megbeszéltük, hogy erre a túrára elmegyünk. Aztán december elején ránéztem a túra honlapjára, megállapítottam, hogy előnevezni kell, de persze azt is, hogy van még rá idő bőven. A karácsonyozós programokat is úgy szerveztünk, hogy 26.-án túrázni tudjunk menni... Aztán 23.-án délután valahogy bevillant, hogy nem neveztünk, de ezen már meg se lepődtem :-) A 25-i emailezés eredménye az lett, hogy mehetünk, de előnevezés hiányában a szalonnasütésből kimaradunk, mert minden zárva van, pótbeszerzésre nincs lehetőség, ami érthető.

Az órára kelés karácsonykor nem esett jól, és az idő sem volt olyan szép, mint előző nap, de elindultunk. 

Nem sokkal 9 előtt megérkeztünk Albertirsára, beneveztünk és elindultunk. Egy jó szakaszon aszfalton mentünk, közben csipkebogyót szedtem, amikor letértünk az aszfaltról egy nagy kanyarral, akkor nem figyeltünk eléggé, és jóval túlmentünk a szalagozáson. Jó sokat kellett visszajönnünk, de közben jó sok kökényt ettem. A sűrű erdős részen átjutottunk, és nem sokára elértük az 1. ep-t, ahol pecsételtünk magunknak. Nem sokára elértünk az 5. ep-t, ahol ismét magunknak pecsételtünk. Az itineren se táv, se szint, se semmilyen adat nem volt, így a térképről próbáltuk kitalálni, hogy mennyi lehet még hátra, én már kezdtem egy kicsit unni... de aztán egész jó részek következtek... A 7. epnél rövid sorállás után kaptunk pecsétet, emléklapot, kitűzőt, egy karácsonyi  verset. Nagyon hangulatos volt ahogy az időben nevezett túrázók itt sütögették az előkészített szalonnát / kolbászt / húst. Mi teáztunk egyet és elindultunk a célba, ahol már semmi dolgunk nem volt, mert ezen a ponton minden megkaptunk, de az autónk ott várt.

Számomra meglepő volt, hogy milyen sokan voltak a túrán.


2011.12.26.

Vidróczky 31

Már jó ideje nem voltunk a lányokkal túrázni, amikor végre úgy nézett ki, hogy az idő is kegyes lesz hozzánk és rá is érünk. Rövid tanakodás után a Vidróczki mellett döntöttünk. Mivel estére színházjegyünk volt, 8-ra terveztük a rajtolást. Ezért ismét korán kellett kelni, 1/2 7-kor már mindannyian a kocsiban voltunk és suhantunk az autópálya felé. Aztán persze már nem is tudom miért, elkavartunk egy kicsit, ami még nem is lett volna baj, de a szerpentinen Kati rosszul lett, többszöri megállás után megszabadult a reggelijétől és sápadtan pihegett a hátsó ülésen. 3/4 9-kor Eszter kijelentette, hogy tök mindegy, hogy hol leszünk 9-kor, ő bizony elrajtoltat minket :-), mert este színházba kell menni. Szerencsénkre 9 előtt 5 perccel elparkoltam a rajtnál, így pontosan 9-kor el is tudtunk indulni, igaz elsőre nem sikerült arra a távra kapnunk itinert, amire neveztünk, de ez is megoldódott és Eszternek sem kellett a rajtoltatással vacakolnia :-) Közben még a babgulyás-palacsinta menüre is befizettünk, mert biztosan éhesek leszünk...

Napsütéses szép időben, jó tempóban indultunk útnak, így hamar elértük a Nagybátony faluszélen lévő EP-t. A S jelzésen tovább haladva egy kicsit elbizonytalanodtunk, amikor az egy "kissé benőtt" utat kellett megtalálnunk, de végül sikerült. A Bec-kútnál vizet vettünk és haladtunk tovább felfelé az öreg bükkösben. 

A Vörös-kő-kilátóba természetesen felmentünk gyönyörködni a kilátásban, de nem sok időt hagytunk a pihenésre. Mátraszentlászlón ettünk, ittunk, pecsételtettünk és mentünk tovább. Mátraszentimrén sikerült az EP-t észrevennünk, gyors pecsét, és haladunk tovább, bár itt még volt időnk bőven. Hamarosan elértük a Csörgő-patak völgyét. A patak tényleg csörög :-) Többször átkeltünk rajta, nem is tudom, hogy hányszor és miért is annyiszor, egy biztos: az egyik átkelésnél belecsúsztam, de nem ám akárhogy, rögtön fenékig :-) nem volt hideg, de azért nem esett jól vízzel teli cipőben, vizes nadrágban és bugyiban folytatni az utat... Szerencsére a nadrágom nagyon gyorsan száradt, viszont a cipőm, az ÚJ cipőm, amit nemrég még azért nem vettem fel, hogy ne legyen sáros :-), nem akart száradni, és persze benne a vastag túrazokni se nagyon. Mire a Vándor-forráshoz értünk, már tudtuk, hogy annak ellenére, hogy nem vacakoltam a vizes cuccaimmal, hanem tudtam, hogy mennünk kell tovább, hiszen nincs váltóruhám, sok időnk elment, elsősorban az átkelésekkel. Nem a szintidővel volt gond, hanem a hazaéréssel. Az Óvár söröző felé, azt latolgattuk, hogy lehet, hogy zuhanyozni nem lesz időnk, és koszosan, büdösen megyünk a színházba. Ezt hallva valaki azt javasolta, hogy teregessük ki az itinerünket az előttünk lévő székre, hogy tudják, hogy miért is vagyunk mi kissé alulöltözöttek :-) A sörözőnél már a "kemence hátamögött"-et nehezen találtuk meg, utána pedig másokkal együtt közösen kavartunk el... de végül megtaláltuk a helyes irányt, csak ugye most nem volt mindegy, hogy mivel töltjük az időt. Pecsét után a már ismert úton vissza a sörözőhöz, ahol meredeken felfelé vesszük az irányt. Hamar elérjük a Kosik-tanyát, pecsét, és öltözés, mert egy kicsit eleredt az eső. Kicsit gyorsítunk, amikor Ágasvár közelében kiértünk az útra Eszter megkérdezte, hogy sok van-e még, mondtam neki, hogy nem, de az EP a csúcson volt, ezt nem mondtam meg neki ;-) Mindenki a saját tempójában ment fel a csúcsra, megbeszéltük, hogy a büfénél talákozunk. Míg vártam rájuk be is kellett mennem, annyira elkezdett esni és meg fázni. Még több mint 5 km volt hátra és már bőven elmúlt 1/2 4, amikor innen továbbindultunk. Szinte folyamatosan az esélyeinket latolgattuk, közben Ági smsezett, hogy mit vegyen fel, mert ő otthon nyugiban készülődött, mi pedig nem is mertük neki elárulni, hogy lehet, hogy nélkülünk megy a színházba :-) Siettünk. Közben az eső elállt, szerencsénkre nem volt túl komoly. Amikor kiértünk az aszfaltra, mondtam, hogy én előre futok, hogy mire beérnek meg legyen az ebédünk, amire kb. 5 percünk lesz.

Beértem, sorba álltam, persze senki nem volt a kajánál, így kértem, hogy kerítsenek valakit, mert nagyon kell sietnünk, de a sietésről nem voltak azonosak az elképzeléseink, a bácsit azért próbáltam egy kicsit felpörgetni, mire a lányok beértek és oklevélhez jutottak, már meg is kaptuk a leveseket. A palacsintás néni nem értette, hogy mi nem kérünk tányért, csak palacsintát, a kezünkbe, de gyorsan, és már köszönjük is, megyünk, így hát kénytelen voltam a tettek mezejére lépni... :-) megszereztük a palacsintákat, mire a kocsihoz értem el is fogyott, és indultunk haza. Pontosan 5-kor indultunk. Mire Bátonyterenyére értünk elkezdett szakadni az eső, szerencsére mi már a kocsiban ültünk...

Táv:        31,6 km

Szint:      1.410 m  

Szintidő:   9,5 óra

  

/2010.05.08./

Útközben Eszter néhányszor megjegyezte, hogy menjünk lassabban... :-) 

18:15-kor szálltunk ki nála a kocsiból, 18:27-kor mind a ketten lezuhanyozva, átöltözve jöttünk már lefelé a lifttel, Ági is megérkezett közben és odaértünk időben a színházba :-) 

Halmi-dűlő

Még jó előre megbeszéltem Ebolával, hogy ha Hollandiából későn érnék haza, és nem érnék oda addig, amíg rajtolni lehet, akkor telefonálok és megbeszéljük, hogy még mehetek-e... mindenképpen el akartam menni erre a rövid túrára.

Korán reggel érkeztünk meg Hollandiából, leraktam a bringám, és már épp átöltöztem, amikor megszólalt a telefonom, hogy merre járok, mikorra érek oda. Mivel nem volt forgalom, hamar kiértem. A bejáratnál találkoztunk, szia, hogy vagy, megyek nevezni, te már megvagy, nem, jövök én is. Gyorsan ment a nevezés, Ebolával is beszélgettünk egy kicsit, aztán jó utat kívánt nekünk. 

Napsütéses jó idő volt, kicsit cihelődve elindultunk, majd a sarok után megkérdeztem, hogy mi van, akkor nem futunk? Jaaa?! De! Hát nem ezen nyavalyogtál, hogy futni akarsz? :-) Na, akkor menjünk! És mondtam, hogy ha nem bírom, akkor majd nem futok tovább. Az első Ep után telefon miatt egy kicsit sétáltunk, de aztán megint futni kezdtünk. Meglepően jól bírtam. Néha, többnyire az emelkedőkön gyaloglásra váltottunk, közben megbeszéltünk az elmúlt hét eseményeit, élménybeszámolóztam, ha rajtam múlt volna ugyanott elkavarok,a hol tavaly is, de nem rajtam múlt :-) és hamar letudtuk az egészet.  Nem számítottam arra, hogy ennyire jól bírom, örültem magamnak ;-)

Emléklap, kitűző, evés, ivás, beszélgetés és még nem volt dél, mi már letudtuk a mai túrát :-)

Táv:         12,4 km

Szint:       50 m

Szintidő:    5 óra

/2010.05.02./

Vitézlő extra

Mi lenne, ha a Vitézlőre mennénk? De a kombináltra! Hát menjünk! Először úgy terveztük, hogy már pénteken munka után lemegyünk, hogy ne kelljen már megint korán kelni, de idő hiányában maradt a szombat nagyon hajnali kelés és indulás. Már útközben telefonálgatnom kellett, pedig még nagyon korán volt, mindenkit felébresztettem, ha én nem alhatok, ők se aludjanak ;-) Fél 8 előtt már Szendrőn voltunk, az induláshoz 7:39 került az itinerünkre. Kicsit még hűvös volt, de szépen sütött a nap, kiléptünk volna, hogy átmelegedjünk,e már rögtön az elején az itinert kellett böngészni, térképet kellett nézni és így is a helyiek segítettek, hogy merre is kell mennünk. És hamarosan újra kerintünk egy kicsit jelzés, szalag és jó leírás hiányában... hm.. közben persze még mindig telefonáltam, mert a probléma nem oldódott meg :-( Elértük az első Ep-t, mentünk tovább, és elkavartunk egy kicsit, de térkép alapján toronyiránt mentünk. Nagyon szép részen haladtunk, mielőtt kiértünk a gáthoz. Hamar megtaláltuk a stéget, ahol kenuba szálltunk megkerültük a kirakott bolyát majd megcéloztuk a szembepartot. Amikor átértünk egy kicsit pihentünk és beszélgettünk a csendes tavon ringatózva, aztán visszaindultunk. A 4. Ep-hez is némi keverés után értünk el, forgalommal szemben, de hát ez a túra már csak ilyen. Aztán egy nem egyértelmű helyre kirakott szalag miatt ismét rossz irányba mentünk, és nem mi voltunk az egyetlenek, akik azt benézték... Hosszú aszfaltos szakaszon értünk vissza Szendrőre, mert a Bódva áradása miatt a parton nem lehetett menni. Nagyon szép ez a rész, szép helyen ment a túra, de az itiner, a jelzések, a szalagozás valahogy nagyon nem volt rendben. Átvettük az oklevelet, kitűzőt, még a tombolán is nyertem valamit, zsíros kenyeret ettünk és hazaindultunk. Útközben fagyiztunk, mert az túra után is jó :-)

Táv:       21+3 km

Szint:     340 m

Szintidő:  8 óra

/2010.04.24./

Kevély Körüli Kevergés

Nem túl korai indulást terveztünk, mert néha jó, ha nem kell korábban kelni, mint a dolgos hétköznapokon... 

Katit és Eszter a szokás helyen felszedtem, Mari még nem volt a megbeszélt helyen, de csak egy kicsit kellett rá várni. 

Már Pilisborosjenő felé megbeszéltük, hogy túra után mindenképpen útba fog esni a Daubner... :-)

1/4 9-kor parkoltam le, 1/2 9-kor indultunk el. Még kicsit hűvős, de szép idő volt. Tavaly is voltunk ezen a túrán, így anélkül, hogy alaposan tanulmányoztuk volna az itinert, tudtuk merre kell menni. Útközben szexelő csigákat lestünk meg, miközben a hét eseményeit elemeztük. Nagyon hamar elértük az első EP-t, ahol nápolyit kaptunk a pecsét mellé. Egy ideig még mind a négyen együtt haladtunk, de aztán Eszter kicsit lemaradt, talán cipőt igazított, majd amikor már nem láttuk megbeszéltünk Katival, hogy mi megvárjuk, Marival pedig azt, hogy találkozunk a célben, menjen csak a saját tempójában. Akiket eddig leelőztünk, azok most visszaelőztek minket, Eszter pedig a sor végén jött. Amikor a kék+-ről a zöldre váltottunk, kicsit olvasgattam, de épp jött AntiZsé és mondta, hogy bizony arra... :-) A Jenői-toronynál egy tojáshegyen ülő tyúk került a papírunkra, és megállapítottam, hogy egy kicsit lassúak vagyunk. Ezért gyorsítottunk, így a Mackó-barlangot elég hamar elértük. Amikor az erdőből kiértünk, akkor éreztük igazán, hogy milyen jó idő lett. A Csobánkai-nyeregnél hűvős iceteát kaptunk, Eszter cipőt, zoknit cserélt, közben megállapította, hogy már megint feltörte a lábát a bakija. Csobánka Fő tere felé haladva egy gyógyszertár mellett mentünk el, Kati kicsit előrébb volt, Eszter bement a gyógyszertárba, hátha kap vízhólyagra való ragtapaszt. Benéztem, hogy mi a helyzet, de nagyon sokan voltak, mondtam neki, hogy én kint maradok, hogy Kati lásson. Amint kiléptem a gyógyszertárból Ebolába botlottam, kérdezte, hogy mi a baj... csak ragtapasz kell... majd ő ad... de nekünk nem olyan kell, hanem speckó... ja... és mentek tovább. De ekkor már Eszter is megunta a sorban állást, kijött. Mondtam neki, hogy akkor én utolérem Eboláékat, találkozunk valamelyik ponton, szólok Katinak is. Katinak is szóltam, majd utolértem Eboláékat és az aktuál helyzetről érdeklődtem... Helyzet az éppen volt... :-) Kielemeztük, majd jött a szokásos, sohamegnemérthető párkapcsolati problémakör és végül a szex...;-) Ebola és Szilárd számomra tetszőbb tempót mentek, így velük mentem egészen a célig, végülis az is egy EP :-) Útközben megelőztük Marit is, jeleztem neki, hogy a lányok jönnek, de nincsenek nagyon közel, a célban találkozunk. Aztán egyszercsak az Egri várnál találtuk magunkat, persze voltunk közben a Csúcs-hegyi és a Zöld-barlangnál lévő pontnál is. Innen pedig már nagyon hamar beértünk a célba, ahol kitűző és emléklap várt minket. Kiültünk a Művelődési Ház elé a napra beszélgetni, és megvárni a lányokat. Ebola szépen mosolygott rájuk, így befért a kocsiba, elvittük egy darabon. Mi pedig mentünk a jólmegérdemelt fagyinkért...

Táv:      26,2 km   

Szint:    1.120 m 

Szintidő: 7-10 óra

/2010.04.17./

Kati büszkén újságolta, hogy 50 perccel jobb időt ment most, mint tavaly :-)

Váci csata emléktúra

Hová is menjünk? - hangzott el a kérdés... Aztán úgy döntöttünk, hogy Vácra. Nincs messze, nem kell annyira nagyon korán kelni, mégse Budai-hegység, nem is voltunk még ezen a túrán, jó lesz ez.

Kati és Eszter bevállalta a 30 km-es távot, ha nem sietünk. Így hát megbeszéltünk, hogy az ő tempójukban megyünk, én meg viszek fényképező gépet ;-)

8:20-kor rajtoltunk szép napsütéses időben, közben persze leegyeztettük, hogy jól sejtem-e, hogy a Desszert Szalon felől fogunk visszajönni :-) 

A Zenepavilont elhagyva egy tó partjához értünk, azt megkerülve pedig hamar elértük az első EP-t, ahol mosolygós korhű ruhákba öltözött katonák pecsételtek a papírunkra. Innen a főút mentén haladtunk keresztül a városon, Kosd irányába kanyarodtunk, majd hamarosan a Kálvária sétáltunk fel, és valóban sétáltunk, a második pecsétért. Kereszteztük a főutat és kisforgalmú mellékutcán haladtunk egy ideig, de aztán csak ki kellett mennünk a forgalmas útra, miután ezt a szakaszt sikeresen túléltük, forgalommentes földúton haladhattunk tovább. A Cselőtepusztai kulcsosháznál zsíros kenyérrel és pálinkával vártak minket, az előbbit - paleo ide, paleo oda - elfogyasztottam, az utóbbiból nem kértem, felajánlottam az én részemet is Katinak ;-)

Hamarosan beértünk Kosdra, valamikor sokat jártam ide, így hamar képbe kerültem, hogy hol is vagyunk, a Pálma Presszó sem volt ismeretlen, ahol a következő pecsétet nyomtuk a lapunkra. Közben elmeséltem a lányoknak, hogy miért is jártam erre, amikor még fiatal voltam... ;-) Szép úton kapaszkodtunk fel a Látó-hegyre, ahonnan szépet láttuk. Közben eleredt az eső és hűvös lett, persze a túlparton sütött a nap. Küldtem is egy sms-t az ott serénykedő jelzésfestő és karbantartó kollégának ;-) Felírtuk a kódot és kicsit gyorsítottunk a tempón, nehogy elázzunk, de hamarosan elállt az addig sem nagyon komoly eső. Ilyen tempóban hamar elértük a Hegyközségi feszületet, a sárgán továbbhaladva pedig a "Naszály kapuját", ahol kódot jegyeztünk és rátértünk az aszfaltra :-( Nem mentünk gyorsan, mégis jól álltunk idővel, így megbeszéltük, hogy a Desszert Szalon is simán belefér, nem jövünk miatta külön vissza, de sajnos addig més sok aszfalt volt előttünk...

Amikor beértünk végre a Fő térre, Eszter már fáradt volt, leült az első padra, mi viszont a cukrászdáig meg se álltunk. A csodaszépek, finomak közül választottunk, majd kiültünk, beszélgettünk és néztük a következő esküvőre készülőket. A finomságok elfogyasztása után elsétáltunk a Zenepavilonhoz, a célba, ahol oklevél és kitűző volt a jutalmunk. 

Táv:       29,2 km

Szint:     700 km

Szintidő:  8 óra

/2010.04.10./

Tojás

Vasárnap délután felhívott Zeller, hogy megyek-e a tojásra. Azonnal rávágtam, hogy nem. De aztán kb. 2 mondattal sikerült rábeszélnie... 

A megbeszélthez képest egy kicsit késtem, és nagyon nem tetszett, hogy esett az eső. Így csak 20 km-re neveztem. 9:55-kor indultunk. Hamar Disznófőnél voltunk, pecsételés után siettünk is tovább, nem tetszett az idő. Nagyon nem. Sok helyen csúszott, sár volt és nem úgy tűnt, mintha ki akarna sütni a nap. 

A Hárs-hegyi kempingnél a pecsét mellé nagy csokitojást is kaptunk, először vissza akartam utasítani, de végül Zelleré lett az enyém is. Hamar letudtuk a lépcsőket, Apáthy-szikla, majd hamarosan Árpád-kilátó, pecsét, és tovább. Az út ismerős, csak felemlegettük, hogy itt szoktam olvasni ;-) Elértük a kajasátrat, ahol furcsa színű, állítólag kacsazsíros kenyér, vajas kenyér és ki tudja még mi minden volt. És esett is. Mentünk tovább, és persze a nagy beszélgetésben nem figyeltünk, túlmentünk, de viszonylag hamar korrigáltunk. Guckler-sziklánál pecsét, és annak latolgatása következett, hogy mi vár ránk Solymár előtt. És hát el is értük az emlegetett szakaszt. Csúszott, ragadt, sehol sem volt jó... Szétázva, bokáig a sárban megjegyezetem, hogy nem vagyok normális, továbbá hangosan fogadalmat tettem, hogy idén nem jövök több olyan túrára, ami ezen a szakaszon megy, mert idén 2-ből kétszer sikerült ezt a szakaszt sárban megtennem. Miután elhagytuk a Szarkavárat, telefonon mentősereget hívtam, hogy ne békávéval kelljen visszajutnom a Normafához. Solymáron aztán szakadó esőben, de végre sár nélkül elértük a kocsmát, ahol Ebola kedvesen mosolyogva megjegyezte, hogy egy kicsit el vagyok ázva... :-) Zellernek további jó túrázást kívántam, ő el, én pedig átvettem az oklevelem, majd aktuálhelyzetet értékeltünk Ebolával...

2 nap múlva Toni hívott, hogy "Maga egy állat!" - beszélt Ebolával :-)

Táv:        20 km

Szint:      560 m

Szintidő:   7 óra

/2010.04.02./

Thury György emléktúra

Pénteken munka után lementünk, hogy ne kelljen már megint korán kelni. A szállás elfoglalása után megnéztük, hogy van-e élet a városban. Hát nem volt. Sütiztünk, réteseztünk majd visszamentünk a szállásra, ahol képeket nézegettünk és megvitattuk az élet fontos dolgait.

Szerencsére nem kellett korán kelni, 8 óra körül találkoztunk a többiekkel. Napsütéses, de hűvös volt a reggel. A nevezésnél volt némi kavarás, de azért sikerült elindulni. Az elején még mindannyian együtt haladtunk kifelé a faluból, aztán erdőn, majd réten, és már az első Ep-n találtuk magunkat. Mentünk tovább, lepukkant házak következtek, majd egy nagyobb rét, itt már vetkőztünk, jó idő lett. Beértünk a következő faluba, az italboltnál pecsételtünk, ittunk, pihentünk és mentünk tovább. Elhagytuk a Thury György emlékére állított kopjafát, itt már ketten előre mentek, így ötösben jutottunk fel a kulcsosházhoz. Itt is pihentünk egy kicsit, mert már nagyon elfáradtunk ;-)  szívesen ücsörögtem a kellemes napsütésben. De azért hamarosan indultunk tovább, kicsit elkavartunk, a szántón toronyiránt próbáltunk átjutni, de csak kerülni kellett egyet valami szúrós izén keresztül. Az EP-hez már kellemes út vezetett, kaptunk pecsétet, zsömlét, már ugye aki nem paleo evett, harangozni nem lehetett, mentünk is tovább. Ezt követően választhattunk, hogy a szurdok felé megyünk vagy a kiírás szerint, mi ez utóbbit választottuk, bár állítólag a szurdok nagyon szép... Folytattuk utunkat a TV-toronyhoz, hiszen ott volt a következő pont. Majd hamarosan betértünk az erdőbe, egy idő után ketten úgy döntöttek, hogy futnak egy kicsit, de hamarosan megint mögöttünk voltak, mert valahol elkavartak :-) Így megint együtt haladtunk a hétvégi telkek között, de most mi kezdtünk el kocogni egy kicsit, nem volt már messze a fürdő, addig már így is megy...

Szerencsére nem sokan voltak a célban, de elég lassan haladtunk, igaz volt tombola is, amin nyertem egy kulcstartót :-) Kicsit leültünk a fürdő kávézójába, és elindultunk rétest tesztelni, majd a szállásra, aztán vacsorázni és végül haza.  

Táv:      28,8 km

Szint     500m

Szintidő: 8 óra

/2010.04.03./

Vértesi Terepmaraton tt

Már jelzésfestéskor felmerült a kérdés, hogy másnap ki hová megy. Mi már előre eldöntöttük, hogy a Vértesbe megyünk. Toni nem ért rá, Szabolcs viszont jelezte, hogy jönne. Így kicsit átszerveztük az indulást, amit nem terveztem nagyon koránra, mert még az órát is át kellett állítani és a koránkelésből már elég volt a hétvégére.

Eszterrel és Katival félmaratont terveztünk, útközben még mondtam is Szabolcsnak, hogy ő meg gyorsan lenyomja a maratont. Ááá, dehogy. Aztán mégis a maratonhoz került az X. Mire Kati megkérdezte, hogy akkor én miért nem megyek vele. Ők meg Eszterrel lesétálják a rövidebb távot, aztán meg a sportcsarnokban meg tudnak várni minket. Nem kellett sokáig gondolkoznom, az én X-em is a maratonhoz került. 

Együtt indultunk 8:45-kor, majd elkezdtek mindket sürgetni, hogy siessünk, mert így sokat kell majd várniuk. :-) A geodéziai toronyhoz már külön érkeztünk, ott találkoztunk Ludmilláékkal. Többnyire sütött a nap, de hol melegem volt, hol fáztam a hűvös szélben, folyamatosan öltöztem, vetkőztem. A 2. Ep előtt egy icipicit elkavartunk, nem csak mi... Itt beszélgetés, evés, ivás volt. Hamar elértük a Vitányvárat, majd Várgesztes előtt elkavartunk megint. Láttuk a tavat, ahová le kellett volna jutnunk, de nem jó helyen voltunk. Elindultunk árkon-bokron át és rátaláltunk a jó útra. Nem csak dumálni, hanem figyelnünk is kéne néha... A várgesztesi Ep-n Ebola nem túl fényesen a kocsiban ül, hátezmeghogy?... hamarosan jönnek érte... hm... gyors helyzetértékelés az is hmmm :-) mi hamarosan indulunk tovább, egy idő után Ludmilláék beérnek minket, Laci kérdezi, hogy tudok-e már jelzést festni? Hát mi az hogy! :-) Nézegetem, hogy merre is járunk, és ekkor jövök rá, hogy ez a maraton 47,85 km. Kezdem unni és hiányolom a szintesebb részeket, de megyünk. Kapberek-puszta után jön az első sms, hogy merre járunk, siessünk. Sietünk. Hallgató-völgy az utolsó Ep, Laci fia előre sietett, Ludmilla 42 km után is iszonyatosan menne utána, de neki maradnia kell. Nyűglődök az aszfalton, fussunk már egy kicsit, hátha előbb vége lesz ;-) Aztán végre beérünk a faluba. Épp a sportcsaknok utcájába kanyarodunk be, amikor Eszter telefonál, hogy hol vagyunk már? Az utolsó EP-n :-) Mit csináltatok ennyi idieg, ne már... :-) De aztán meglát minket. Nagy lendülettel érkezek a célba :-) de hát arra számítottam, hogy az ajtó nehezebben nyílik, nem is tudom igazából miért. Meg is jegyzik, hogy 48 km után milyen jó erőben vagyok :-)    

A célidőhöz: 17:42 kerül, Szabolcs 7 óra körülre tervezte a távot, de szerintem 42  km-rel számolt, ehelyett 8:57 lett...

Oklevél, kitűző, evés, ivás, beszélgetés... Kocsibaülés, ami nagyon koszosan is elvitt minket a Daubnerbe fagyizni :-)

Táv:  47,85 km
Szint:  1.161 m
Szintidő: 12 óra


/2010.03.28./

Bia 25

A szombati Budapest Kupás túra nem tetszett. Aztán egy régóta halogatott kávézás is arra a napra került. Meg a kertben is akad tennivaló. De csak jó lenne menni valahová. Talán Bia 25? Katinak tetszett az ötlet, így hamar eldőlt. Megyünk. Ági is "megijesztett", hogy jön. De aztán mégse... :-( 

Pénteken telefon, hogy mikorra is tervezzük mi az indulást? Hm, az későn van. Na jó, mi egy kicsit előbb, ti egy kicsit később. Még egyeztetünk. Így mi előbb találkoztunk, de a busz később jött, na meg futni akarnak, szóval majd utolérnek. 

Korán kelés, gyors készülés, indulás. A nevezés gyorsan ment, 7:30 került a papírra. Hűvös, de napos idő volt, mit vegyek le, mi maradjon? De nem sokat vacakolunk. És az első emelkedő után ez a kérdés sem kérdés többé :-) Hamar elérjük az első Ep-t, ahol pecsét és házinagyonerős a jutalom, én nem élek vele, de Kati úgy gondolja, ettől biztosan gyorsabb lesz ;-) Nem sokkal ezután, amikor asszem épp a húsvéti sonkafőzés tudományában voltunk elmerülve, elkavartunk egy kicsit, de hamar rájöttünk, hogy mi is rossz helyen járunk. Gyorsan megtaláltuk a helyes utat és nem főztünk tovább ;-) Szokás szerint fölfelé mindenki saját tempóban... Ebola és Toni Dobogó-hegy után valamivel utolér minket. Hát Tündét hol hagytátok? Megbeszéljük ki mikor indult és aztán jönnek az Élet Nagy Dolgai :-) És a Zöldfelsős :-) A következő Ep-n pecsét, csoki és ásványvíz és már megyünk is tovább. A faluba érve mi megyünk tovább, nem kocsmázunk :-) majd jöttök. Kálvária-hegyen pecsét. Kocsiból. Meg is jegyezem, hogy miért bent ülnek, mikor gyönyörű az idő. És indulunk is tovább. Kicsit később cihelődés, vetközés, pakolás, Toni beér minket, egy ideig együtt megyünk, közben Ebola is előkerül és eltűnik. A horgásztónál aztán Kati mondja, hogy kocogjak nyugodtan, majd a célban találkozunk, de nem akarom ott hagyni. Így Toni el, mi pedig tempósan haladunk. Nyakas-kőnél Kati pihenőt kér, leülünk pár percre és közben azt számolgatja, hogy milyen jó időt megyünk. A pihenés ellenére (vagy miatta?) kicsit lelassul, de azért a Szily-kápolnához már megint jó tempóban érünk. Nem sokkal a lőtér előtt telefon, hogy merre is vagyunk. Jó, akkor megvárnak. Szint már nincs, ez Katinak jól jön, én viszont ezt nagyon nem szeretem, de már közel a cél. Ebola jön szembe, még egy kör? :-) És 12:13 kerül az érkezéshez, 4:43 a menetidőhöz. Kati büszke magára :-) majd megírja mindenkinek, hogy milyen ügyes volt, de megjegyzi, hogy engem visszatartott...  

Emléklapot kapunk, amin nincs rajta a nevem, se dátum :( és egy nagyon-nagyon ízléses, szép jelvényt.

Táv:        24,7 km

Szint:      700 m

Szintidő:   7 óra


/2010.03.21./

Gyermekvasút nyomában

Már a hét elején megbeszéltük, hogy elmegyünk erre a túrára. Eszter szólt Orsinak is, ő pedig hozta a barátnőjét, Vikit. Fél 9-kor már parolót kerestünk a Széchenyi-hegyi állomás közelében. Nagyon hideg volt, fújt a szél, ezért melegebb nadrágra váltottam, majd elindultunk az állomás épülete felé, ahonnan özönlöttek az emberek. Ez nem tetszett. Hatalmas sor végére álltunk, kezünkbe nyomtak egy nevezési lapot, amire csak a nevemet és nevezési díj összegét kellett felírni. A sor meglepően gyorsan haladt. Több asztalnál adminisztráltak, a kijáratnál 08:50 került a rajt kockába. 1374-es sorszámot kaptam. Hm. Éééés, mi a fene ez? 16 EP + a cél??? Mi lesz itt? Ma csak pecsétet gyűjtünk? Na induljunk!

Az első EP az 1 km-re lévő Széchenyi-emlék. Mondtam, hogy egy kicsit lépjünk ki, hogy ne fázzunk. Az EP-n hatalmas sor, ami lassan halad, 1 ember pecsétel, legalább negyed órát vártunk, megfagytam. Kell ez nekünk? Eszter füzetkéjében még  kevés a Budapest Kupás pecsét... Alig 1,5 km a következő EP, kicsit kocogunk, hátha sikerül néhány emberrel rövidebb sort kifogni. Hát nem sikerült. Újabb 10 perc ácsorgás a kápolnánál, a múlt hétvégén gyorsabban ment, Orsiékat elhagytuk, de megbeszéltünk, hogy legkésőbb a célban találkozunk. Innen is futottunk egy kicsit, és sikerült a tömött sorokat elhagyni. A Normafa megállónál pecsét, majd néhány méterre egy nagyobbacska lányka 2 lépéssel előttem seggre esik, szegény iszonyatosan sáros lett. Majd megállapítjuk, hogy jó, hogy nem rántott magával, vagy sodort el. Néhány percig szálingózik a hó.  Többször találkozunk Ludmillával és a gazdájával, de van, hogy ők mennek el, van hogy mi. Normafánál kis kitérőt teszünk egy-egy sajtos rétesért. De csak 1 db volt, és a káposztás nem annyira jó... Innen lecsúszkálunk Disznófőhöz, mjad fel a Virágvölgy állomáshoz, ahol teázunk egyet. Cikázunk össze-vissza a vasút mentén. Nagy a tömeg, csúszik, hiába sietünk, lassan haladunk. Ludmilláékkal megyünk többé kevésbé. Makkosmária után beér minket Zeller, de nekem épp megszólal a telefonom, ma csak nálunk nincs munka. És már csak a hátát látjuk. Siet. Az Erzsébet kilátónál találkozunk újra, 3 óra alatt akar belérni, így nem tartom fel... még rám fogja, ha nem sikerül :-) Mi ebéd szünetet tartunk, persze a Nap azonnal elbújik :-(  Szépjuhászné, Kaán Károly kilátó, csúszkálás, sár, latyak, Kis-Hárs-hegyi kilátó, még nagyobb sár, amit már nagyon ununk... és a sok EP-t is. Nagyrét, Fazekas hegy, itt újabb sor :-( majd cél, vagyis nem, még el kell menni a Múzeumig, és majd utána vissza. Végre bent vagyunk a célban. Emléklap, kitűző, tészta, valami pörköltszerűség, uborka, üdítő. És siessünk, még elérjük a vonatot. Kifelé összefutunk Orsiékkal, ők akkor értek be. Ha a vonat kicsit kényelmesebb lett volna, simán el tudtam volna aludni a visszaúton. De nem volt az. Ludmillától és a gazdájától elbúcsúztunk, kocsiban cipőcsere és megcéloztuk a Daubnert, hiszen már jó idő van, és megérdemeljük. És ahogy belépünk, szembe találom magam azokkal a finom kis szilvalekváros izékkel, amiket szerdán kaptam, és aminek nem tudtam ellenállni :-) Eddig azon a részen csak a tökmagos pogácsát vettem észre ;-) Most viszont fagyizni jöttünk... Ellenállok!

Táv:       19,8 km

Szint:     750 m

Szintidő:  6 óra

/2010.03.15./

Pécs 2010

Szerdán: mondtam menjünk. Csütörtökön: akkor tényleg? Igen. Pénteken egyeztetés. Szombaton késői hazaérés majd alig félnégy óra alvás után, nagyon korai kelés. Öltözés, reggeli, összekészülés után 6 előtt pár perccel érkeztem a Camponához. Néhány perccel később megérkeztek a többiek is: Tünde, Ebola és Toni. Átültem hozzájuk és indultunk is. Azt gondoltam, majd tudok aludni lefelé egy kicsit, de nem :-) Megtudtuk, hogy ha valaki nem beszél valamiről, akkor az gyanus :-) Hát beszéltünk róla :-) Hamar leértünk Pécsre, 8-kor már a parkolóban voltunk. Elég nagy hó volt, így a cipőmet bakancsra cseréltem, többiek is összeszedték magukat, majd neveztünk. 8-tól lehetett indulni, 8:11 került a papírunkra és a 221-es rajtszámot kaptam. Hö? Persze a végén kiderült, hogy nem voltak előttünk 220-an. A Tubesen volt az első EP, szép, tiszta idő volt, jó volt a kilátás. Még a nap is kisütött. Igazi kiránduló idő volt. Majd következett még egy kilátó és sütizés, innenis szép volt a táj :-) Néha kocogtunk egy kicsit, Tünde bukfencezett, Toni fotózott... és közben haladtunk. Remete rét, pecsét, tovább, cicafényképezés, elkavarás, jó úton vagyunk, mégse, most már igen, az irány biztosan jó :-) Teca mamánál pecsét, csoki, forralt bor, evés. Másik úton vissza a Remete réthez újabb pecsétért, majd vissza a Dömörkapuhoz, nem azon az úton amin jöttük, közben néha egy kis kocogás, beszélgetés, csúszkálás a latyakban.  Rekord lassan 5 és fél óra alatt tettük meg a távot, persze a lányok miatt ;-) Emléklap, kitűző, átöltözés, hazaindulás, útközben beszélgetés, hátul néha egy kis alvás. 

Jó volt végre nem a szokásos útvonalakon túrázni egyet.

Külön köszönet Toninak a fuvarért.

/2010.03.13./

Táv:       20 km

szint:     600 m

Szintidő:  7 óra

 

  

Normafa 20

Nem túl korai ébresztő. Egy szundi. Majd meg se állok a hőmérőig. Közben érzékelem, hogy süt a nap. Ránézek. Mínusz 4. Mi van??? Újra megpróbálom leolvasni, talán nem ott van a nulla, ahol én gondoltam, az talán a 10... De nem. El is kezdek fázni. Gyors öltözés, közben reggeli és a felismerés, hogy ha ilyen hideg van, akkor fagyott a talaj. Vagyis nem kell bakancs. Elég a cipő. Éljen! Fölszedem a lányokat és fél 9 előtt kicsivel már Szépjuhásznénál vagyunk, és még parkolót is azonnal találunk. Olyan hideg van, hogy a pocsolyák befagytak, a kezem kezd megfagyni, a toll nem akar írni, fázok, muszáj felöltöznön. Fél 9 után pár perccel szép, színes itinerrel gazdagodva indulunk Csacsi-rét felé. Eszternek hamar melege lesz, én még mindig fázok, sürgetem a lányokat, hogy siessünk, mert így megfagyok, pedig már a kesztyűmet is előhalásztam. Zeller ér utól minket, beszélgetünk és így majdnem benézzük az utat, de csak 3 méterrel mentünk többet ;-) Csacsi-réten cihelődés, vetkőzök, de mi maradjon rajtam? Végül meglesz a jó megoldás. Pecsét. És kikériacsokimat? Volt rá jelentkező. Indulunk tovább, Eszter megjegyzi, hogy nagyon gyorsan megyünk. Lassítsunk? Ne. Akkor jó!:-) Ő még shoppingolni akar, én pedig nagytakarítani... A 2. EP-n, a Piktortégla-üregeknél kisebb sor van, bélyegzés után már megyünk is. Telefon. Gondoltam munka. De nem. Toni az, hogy mi merre. Ő már a célban. Hát persze, aki nem tud aludni... ;-) Utánpótlás beszerzésre indul, mert túl sokan vagyunk :-) Megbeszéljük, hogy nagyon jó az idő. Aztán megszakad. Nem sokkal később Zeller elbúcsúzik, mert közben megtudta, hogy nincsenek messze azok, akiket utol akart érni. És elfut. A sárga körről a pirosra letérésnél úgy kiabálunk mások után, hogy nem jó irányba mennek. Visszafordulnak, megköszönik, megyünk tovább. A lépcső környékén kicsit érdekes a szalagozás, de tudjuk merre kell menni. A 3. EP-n begyűjtjük a következő pecsétet és az infót, hogy nem sokára zsíros kenyér és tea vár minket. Kezd olvadni a talaj, kezd csúszós, sáros lenni. Én csak egy kicsi teát kérek, a zsíros kenyeret kihagyom. Míg a lányok esznek, megismerkedek Ludmillával. Nagyon kis aranyos. Jó lenne, ha Bélát is így lehetne vinni túrázni. Közben megérkezik Zeller. Hogy is van ez. Tőlünk elfutott, viszont mi nem mentünk el mellette... :-) Menjünk, mert álldogálni a napsütés ellenére is hideg van. Újabb telefon... merre? Szeretem-e a sajtot? Mert a Normafánál nem szabad kihagyni a sajtos rétest. És számojak be róla. Hamarosan oda is érünk. Rétest beszerzem. A tésztája nagy részétől próbálok megszabadulni. És valóban nagyon finom. Közben Ernye megmutatja a túranaplólját és büszkén számol be a fokozatairól, majd jönnek a bringás élménybeszámolók, közben beszámolok ;-) Az Erzsébet kilátóban megint összefutunk Ludmillával, hagyja magát megsimogatni és innen a már majdnem Szépjuhásznéig együtt megyünk. Ő szaladgál fel-alá, legalább a két-háromszorosát teszi meg a távnak, de nem látszik rajta, hogy fáradt lenne. Beszélgetünk. Lelassulunk. De csak eljutunk a célig. Újabb csoki, oklevél és választhatok csacsis vagy retro kitűző közül. 

Igazán szép időben, jó túra volt.

Táv:       19,2 km

Szint:     680 m

Szintidő:  6 óra

/2010.03.06./

Zöld + Vár a Szarkavár!

30 km-en 8-ig lehetett indulni, ezért korán ébresztett az óra. Kinéztem, esett valami és sűvített a szél. Elég lesz 20 is ;-) vissza az ágyba ;-) Újabb ébresztő kicsit később. Gyorsan összekaptam magam, 8 után egy kicsivel érkeztem a Moszkva térre, leraktam a kocsit, elmentem békávé jegyet venni (húezennyibekerül?), megkerestem a buszt és 9 előtt pár perccel fent voltam a Normafánál. Sokan voltak, de hamar el tudtam indulni. 

A múlt heti hóból szinte semmi sem látszott, csak az út volt jegesre letaposva, már nem esett semmi, de hűvös szél fújt. Hamar a Tündér-sziklánál voltam. A Budakeszi út után jó darab aszfalt következett, ekkor egy kis munka, néhány telefon, és persze közben nem figyeltem, túlmentem a Gyöngyösi utcának írt Gyémánt utcán, de hamar észrevettem, hogy mások is visszafelé jönnek már :-) Pecsét a Fekete István emlékháznál, majd az Apáthy-szikla és az Árpád kilátó következett. Pecsételés után ZE túratárssal együtt vágtunk neki a további útnak. Nagyon néztem az itinert, de nem sok új volt benne, mentünk tovább, Virágos-nyereg, büfé, pecsét. Már napsütéses szép időben következett az utolsó szakasz. Csúszos sáros, aztán a szántó földre kiérve még csúszósabb, még sárosabb. A bakancsomon vastagon állt a sár, ettől nehéz lett, mindenem sáros lett... 

Solymár szélénél egy kis kitérővel felmentünk a Szarkavárba, ahol csoki, emléklap és kitűtő várt. 

Még egy kis sárdagasztás következett, majd kiértünk az aszfaltra és hamarosan elértük a Templom téren lévő célt. 

eM

Táv:       19 km

Szint:     649 m

Szintidő:  5 óra

/2010.02.27./

Barlangtól barlangig

Alig 4 órányi alvás után már csörgött is az óra, még jó, hogy éjjel egy kicsit ellapátoltam a havat, így azzal nem kellett vacakolnom. Ami a Kitörésen vizes lett, és kellett, az szerencsére megszáradt, gyorsan összekaptam magam, és indultam Katiért. Fél 9-re terveztük a rajtolást,  negyed körül a barlangnál voltunk, neveztünk, indultunk... A Mátyás-hegyre fölfelé kicsit / nagyon csúszott, Kati elővette a botját is, én megint nem hoztam... Hamar elérjük az első Ep-t. Következik a Hármashatár-hegy, ahol még van egy kicsi a pálinkából, de én kihagyom, inkább kattintok párat. Elindulunk lefelé, hamarosan elérjük a nemrég látott Határ-nyerget, majd a Hűvősvölgyi utat. Azt hittem sokkal rosszabb lesz az éjszakai túra után az út, de nem, egész jó volt. A Nagyrét megkerülése után következett a 3.ep. Felfelé többnyire előre mentem egy kicsit, mivel gyorsabban tudtam haladni. Így a Kaán Károly kilátó előtt is elléptem, hogy fel tudjak menni a kilátóba és néhány képet tudjak csinálni. Már csak nézelődtem, amikor Kati is odaért, a 4. EP-hez már együtt mentünk. Következett a Kis-hárs-hegyi kilátó, majd kiértünk az aszfaltra... emlékeztem, hogy ezen a túrán sok az aszfalt... és jött a lépcső, fel az Apáthy-sziklához, de onnan már nem volt sok a célig, csak némi aszfalt.

Egész túra alatt nem néztem az időt, tudtam, hogy viszonylag lassan haladunk, de be fogunk érni, időben. Néhol kicsit aggódtam Katiért, de minden rendben volt.

Célban pecsétek, kitűző (lehetett választani), zsíroskenyér, tea...

És irány haza.

eM

Táv:      20,5 km

Szint:    910 m  

Szintidő: 6 óra

Kitörés 25

Végre nem kellett korán kelni ;-) Komótosan összekészültem, leraktam az autómat anyáméknál és felsétáltam a várba. Fél 6 előtt 10 perccel már ott voltam a rajtnál, nemcsak én, hanem sokan mások. Már hosszú sorokban álltak az indulók. Volt egy kis kavarodás is, mert a sor végén nem lehetett tudni, hogy az a sor éppen milyen távért áll, így amikor már a sor felénél tartottunk kiderült, hogy ez nem a mi sorunk. Megkerestük a 25 km-esét, átálltunk, az sem haladt gyorsabban... Így volt idő egy kicsit nézelődni: kevés ismerős arc volt, viszont annál több árpádsávos és nagymagyaroszágos ilyen olyan kellék, katonai ruházat és rendőr is akadt néhány a közelben. Rendőrökkel még a túra városi szakaszain is gyakran találkoztunk...

17:50-kor végre elindultunk, a Csaba utca sarkán még vizet vettünk és indultunk tovább. Eset valami izé, és már sötét is volt. Hamar átvágtunk a Városmajoron és nekivágtunk az első emelkedőnek. Sokás szerint az első pontig cihelődés és sétálás volt :-), de azért sikerült eljutnunk a Széchenyi-emlékműig, ahol meg se álltunk, mentünk tovább, hátha sikerül egy kicsit kikeveredni a tömegből. A Normafa könyékén szakadt a hó, sötét volt és nagyon fújt a szél. A Csacsi-réten lévő EP-nél egy kisebb sorállást követően kaptunk meg bélyegzőnket, de utána meg is céloztuk a János-hegyet. Nem hosszú ez a szakasz, mégis úgy tűnt, hogy nagyon sokára értük el a 3. EP-t. Ahol csoki és jelmezes katonák vártak minket. Az Erzsébet kilátónál kicsit várnom kellett, mert egy félreértés miatt egymásra vártunk, pedig nem kellett volna :-) sértődés, majd rohánás következett :-) Havas téli éjszakán nehéz a túrázó lány helyzete, ha megfelelő bokrot keres, egész Szépjuhásznéig kerestem :-) 

Kaán Károly kilátó viszonylag könnyen adta magát, idővel jól álltunk, de azért sietni akartam, hogy minél előbb hazaérjek a másnapi korán kelés előtt. 

Aztán egyszercsak a Határ-nyeregnél találjuk magunkat :-) sokan gyötrődnek előttünk felfelé, én viszonylag jól haladtam, könnyebb volt, mint eső után csúszósan sárosan. Elől egy srác megállás nélkül noszogatta a társait, hogy ne álljanak meg, menjenek tovább, megtudják csinálni, stb... én szépen mindenkit leelőztem, őt is :-) Az Újlaki-hegynél kellett volna lennie a következő EP-nek, de nem volt senki, kezdtem aggódni már, amikor végre meglettek. Onnan pedig már csak pár lépés volt a cél. Ahol nehézkesen, de megkaptuk az oklevelet, kitűzőt pecsetéket...

Kocsiba ültünk és elindultunk volna haza, de a hóesés miatt nem ment az olyan könnyen. Két srác megkérdezte, hogy levinnénk-e őket, persze hogy, de cserébe ki kellett tolni a kocsit a hóból ;-)

Szint: 1.042 m

Táv: 23,111 km

Szintidő: 8 óra

/2010.02.06./

Téli Mátra

5-kor csörgött az óra, összekészülődtem, konstatáltam, hogy megint esett a hó, és elindultam a lányokért. Persze a rövidebb úton még nem járt senki, úgy gondoltam nem én leszek az első, mert ha elakadok ilyen korán nem lesz, aki kimentsen, kénytelen voltam a kerülő utat választani. Minden út havas volt a városban, sehol egy hókotró, hómunkások dolgoztak de csak a kb 10 fő/nap forgalmú járdákon. Hamar kiértünk az M3-ra, ahol már meg se lepődtem azon, hogy nincs letakarítva. Kamion, autó az árokban. Mi viszonylag jól haladtunk. A hó szakadt. Az első pár hókotróval Hatvan után találkoztunk, persze ellentétes irányba haladtak.

Amikor felvetettem, hogy menjünk el erre a túrára, az L-es távot javasoltam, amire nem könnyen, de rábólintottak. A héten viszont az időjárásra hivatkozva felmerült, hogy csak az M-esre menjünk. Hát jó. Útközben rákérdeztem, hogy ugye ezt már nem csökkentjük tovább...

A korai indulás ellenére csak 9:10-kor tudtunk elrajtolni az M-es távon. Akkora volt a tömeg, hogy elő se kellett venni az itinert, csak követni a kitaposott utat, másfelé nem is nagyon jártak emberek, a nagy hóban csak ez az út volt kitaposva. A hó még mindig szakadt. Lassan haladtunk. Helyenként tükör jég volt a hó alatt. Az egyik helyen el is csúsztam, mert nekem menetközben sms-t kell írnom :-)

Az első Ep-re kb együtt értünk be, pecsételtettünk, és megbeszéltük, hogy megyünk is. Eszter cipőt igazított, aztán kifelé menet mondtam, hogy nagyon lassan haladunk, gyorsítanunk kell... Egy kicsit sikerült is, a 2. Ep-re viszont már nem sikerült együtt beérnünk, Katira sokat kellett várni. Míg vártunk, felmerült, hogy át lehet nevezni az S-re, próbáltam megtudni, hogy az mit jelent, mert persze nem vettem észre, hogy benne van M-es itinerben :-) Annak a szintideje 5 óra, és még 7,7 km a célig. Tehát, nem esélytelen a beérés, ha tudunk még egy kicsit gyorsítani, az M-en viszont szinte biztos, hogy nem sikerül. Kati is beért, mondta, hogy ő mindenképpen az S-en folytatja, Eszter is hajlott rá. Mondták, hogy én menjek tovább az M-en, de már nagyon sok idő elment azzal, hogy vártam rájuk, nem lett volna lehetettlen azt hiszem, de nagyon szoros az biztos. Ezt előbb el kellett volna dönteni...

Így az erőleves és a pecsét után együtt folytattuk az S-en. Megint jeleztem, hogy sietnünk kell, mert kevés az időnk. Ki is léptünk, szerencsére nem volt előttünk hosszú nem előzhető sor, de egy idő után Katit nem láttuk, eléggé lemaradt. Megvártuk. Mondta, hogy ne várjuk rá, mert akkor nem érünk be időben, menjük, találkozunk a célban. Biztos? Biztos!

Így kettesben folytattuk. Míg várakoztunk sokan elmentek mellettünk, akik egy hosszú előzhetetlen sorban meneteltek, de nekünk nem elég gyorsan... Aztán végre jött egy olyan rész, ahol a lábszárközépig érő hóban lehetett előzni. Újabb sor, újabb lehetetlennek tűnő előzni akarás, előzés, és így tovább... Közben valahol Eszter elesett, fájt nagyon a válla, de mentünk tovább... valahol volt még egy Ep, ott azt mondták, hogy még fél óra a célig. Ránéztem az itinerre, és biztos voltam benne, hogy fél óra ilyen úton, ilyen tömegben nem elég. És hamarosan a tábla mutatta, hogy még 4,4 km. Eszter, fél óránk van rá... Futás... oké, de menj előre... 10 percünk volt még, amikor kiértünk az aszfalt útra, amin vastagon állt a letaposott hó... majdnem lehetetlennek tűnt, de még futottunk... Amikor le kellett kanyarodni a főútról, megálltam, hogy megnézzem Eszter merre jár, egy futó ment el mellettem, és bíztatott, hogy már nincs sok hátra, ne most állj meg, bírod még.... és tényleg... már nem volt sok...

És beértünk végre.

Az érkeztető helyen az egyik asztal épp üres volt. Szia, mennyiazidő? 14:09. Akkormegvan! Odaadom a papírt, ráírja, pötyög valamit a gépbe. Majd bájosan rám néz, nincs, pont egy órával kicsúsztál. Miértis? Nem 5 óra a szintidő? Nem, négy. Nem, öt! Nemdenemde... Ja, detényleg, akkorsincsmeg. Miértis??? 9:10kor indultam, és 14:09-kor itt vagyok. Jaaaa! Nem 9:00 kor indultál? Nem, nézdmegittapapíron! Akkormegvan. Naugye! Újabb pötyögés, javítottam! (Mit is??? rosszul volt rögzítve, hogy mikor indultam???) Ha nem kapsz oklevelet, akkor menj itt be az ajtón. Oké, köszi. Kaptam oklevelet, de olyat, amin nem volt rajta, hogy szintindőn belül teljesítettem. Mentem reklamálni, kitűzőt és új oklevelet kérni... Megkaptam!

Kifújtuk magunkat, ittunk egy teát, egy helyi borászt meghallgattunk a borkereső túrákról :-)

Vettem egy idei túranaptárat, mertazérttudfentlenniazinternetenmertvanakimegveszi...

Majd telefonált Kati, hogy ő a kocsinál megvár minket, nem jön már be... Elindultunk mi is, a kocsit letakarítottuk, és biztam benne, hogy ki fogunk tudni jutni a parkolóból, láttam, másoknak ez nem ment könnyen. De mi majdnem simán kijutottunk.

Gyöngyösön a Manhatten Burgerben ettünk egyet és elindultunk haza. Az autópálya már le volt tiszítva.

Itthon még 2 órányi hólapátolás várt...

eM

/2010.01.30./

Szintidő: 7 óra => 5 óra

Táv: 25,37 km => 18,6 km

Szint: 972 m => 609 m