Kevély Körüli Kevergés

Nem túl korai indulást terveztünk, mert néha jó, ha nem kell korábban kelni, mint a dolgos hétköznapokon... 

Katit és Eszter a szokás helyen felszedtem, Mari még nem volt a megbeszélt helyen, de csak egy kicsit kellett rá várni. 

Már Pilisborosjenő felé megbeszéltük, hogy túra után mindenképpen útba fog esni a Daubner... :-)

1/4 9-kor parkoltam le, 1/2 9-kor indultunk el. Még kicsit hűvős, de szép idő volt. Tavaly is voltunk ezen a túrán, így anélkül, hogy alaposan tanulmányoztuk volna az itinert, tudtuk merre kell menni. Útközben szexelő csigákat lestünk meg, miközben a hét eseményeit elemeztük. Nagyon hamar elértük az első EP-t, ahol nápolyit kaptunk a pecsét mellé. Egy ideig még mind a négyen együtt haladtunk, de aztán Eszter kicsit lemaradt, talán cipőt igazított, majd amikor már nem láttuk megbeszéltünk Katival, hogy mi megvárjuk, Marival pedig azt, hogy találkozunk a célben, menjen csak a saját tempójában. Akiket eddig leelőztünk, azok most visszaelőztek minket, Eszter pedig a sor végén jött. Amikor a kék+-ről a zöldre váltottunk, kicsit olvasgattam, de épp jött AntiZsé és mondta, hogy bizony arra... :-) A Jenői-toronynál egy tojáshegyen ülő tyúk került a papírunkra, és megállapítottam, hogy egy kicsit lassúak vagyunk. Ezért gyorsítottunk, így a Mackó-barlangot elég hamar elértük. Amikor az erdőből kiértünk, akkor éreztük igazán, hogy milyen jó idő lett. A Csobánkai-nyeregnél hűvős iceteát kaptunk, Eszter cipőt, zoknit cserélt, közben megállapította, hogy már megint feltörte a lábát a bakija. Csobánka Fő tere felé haladva egy gyógyszertár mellett mentünk el, Kati kicsit előrébb volt, Eszter bement a gyógyszertárba, hátha kap vízhólyagra való ragtapaszt. Benéztem, hogy mi a helyzet, de nagyon sokan voltak, mondtam neki, hogy én kint maradok, hogy Kati lásson. Amint kiléptem a gyógyszertárból Ebolába botlottam, kérdezte, hogy mi a baj... csak ragtapasz kell... majd ő ad... de nekünk nem olyan kell, hanem speckó... ja... és mentek tovább. De ekkor már Eszter is megunta a sorban állást, kijött. Mondtam neki, hogy akkor én utolérem Eboláékat, találkozunk valamelyik ponton, szólok Katinak is. Katinak is szóltam, majd utolértem Eboláékat és az aktuál helyzetről érdeklődtem... Helyzet az éppen volt... :-) Kielemeztük, majd jött a szokásos, sohamegnemérthető párkapcsolati problémakör és végül a szex...;-) Ebola és Szilárd számomra tetszőbb tempót mentek, így velük mentem egészen a célig, végülis az is egy EP :-) Útközben megelőztük Marit is, jeleztem neki, hogy a lányok jönnek, de nincsenek nagyon közel, a célban találkozunk. Aztán egyszercsak az Egri várnál találtuk magunkat, persze voltunk közben a Csúcs-hegyi és a Zöld-barlangnál lévő pontnál is. Innen pedig már nagyon hamar beértünk a célba, ahol kitűző és emléklap várt minket. Kiültünk a Művelődési Ház elé a napra beszélgetni, és megvárni a lányokat. Ebola szépen mosolygott rájuk, így befért a kocsiba, elvittük egy darabon. Mi pedig mentünk a jólmegérdemelt fagyinkért...

Táv:      26,2 km   

Szint:    1.120 m 

Szintidő: 7-10 óra

/2010.04.17./

Kati büszkén újságolta, hogy 50 perccel jobb időt ment most, mint tavaly :-)

Piros 50B

Nem kellett korán kelni :-) Mert az 50B-n délben lehetett csak elindulni Dobogókőről. Így volt idő a nyugis reggelire, összekészülésre. Az autómat elvittük Budaörsre, a célba. 12 előtt egy kicsivel érkeztem Dobogókőre, gyors regisztráció után el is indultam a napos, de igen hűvös időben. Az erdő nagyon szép színes volt, mindenfelé zöld, piros, barna és a sárga árnyalataiban lehetett gyönyörködni.

Úgy terveztük, hogy sötétben nem megyek egyedül, ezért találkozunk Pilisszentivánon, mert addig biztosan világos lesz, hiszen az csak 20 km. Én azt gondoltam, hogy elég lenne 30 km-nél Nagykovácsiban találkozni, de végül maradt Pilisszentiván. Úgy számoltam, hogy az első 20 km-re max. 4 óra (de inkább kevesebb) kell. A Kopár-csárdánál gulyásleves volt az ebéd ;-) Emberes adagot osztottak az igazán finom levesből, de úgy gondoltam, hogy nekem egy lányos adag is elég a Kakukk-hegy előtt, különben nem biztos, hogy hosszabb pihenő nélkül feljutok a hegyre. Gyorsan feljutottam, és hamarosan, összesen 3,5 óra alatt el is értem Pilisszentivánt, ahonnan egy hosszabb cihelődés után már kísérettel vágtam neki a sötétedésnek. Szerintem Nagykovácsiba is elértem volna tök sötét előtt, de így is jó volt, kicsit lassabb, de nem egyedül. Hamarosan következett a mostanában sokszor látogatott Vörös-pocsolya és Fekete-fej, persze már teljes sötétben, csak a Hold és a fejlámpák világítottak az erdőben. Majd felmásztunk a sötétben nagyon szépen kivilágított Erzsébet kilátónál lévő EP-hoz. Amíg felfelé mentünk nem volt hideg, de amint lefelé, vagy megálltunk elkezdtem fázni, ezért úgy gondoltam ideje egy kicsit felöltözni és hát jó lett volna egy lány wc is, de mivel nem volt, gondoltam, keresek egy bokrot. Persze nem akartam kivilágítani magam, ezért sötétben próbáltam találni egy az út széléhez közeli alkalmas helyet, és sikerült valami betonizé melletti gödörbe belelépnem, és jól bevertem a lábszáram a beton szélébe. Nagyon fájt. De már csak 12 km volt hátra és még több mint 4 óránk volt erre, szóval nem volt kérdés a továbbindulás.

Öltözködés közben levettem a szemüvegem, és ügyesen ott is felejtettem az EP-n, amit természetesen csak a libegőnél vettem észre, így újra felmásztam a kilátóhoz, szerencsére meglett. És elindultunk végre Makkosmária felé. Fájós lábam miatt lelassulva. Jó volt, amikor végre megérkeztünk a Makkosmária EP-ra, (valahogy azt hittem/reméltem közelebb van). Itt nagy tűznél melegedtek a pontőrök, de mi nem pihentünk, mentünk tovább, mert már nem volt sok hátra. Idővel jól álltunk. A lában fájt, nem mertem megnézni. Budaörs fényei már látszódtak, amikor egy nagyon keskeny, rossz, vízmosásos ösvényen kellett lefelé menni, ez nagyon rossz volt a lábamnak, de tudtam, hamarosan a célban leszünk, jó volt, amikor végre kiértünk az aszfaltra, mert egyre jobban fájt a lábam.

Éjfél után pár perccel értünk a célba. Az oklevél és kitűző átvétele után még a logisztikai feladatok befejezése várt ránk...

Mire hazaértem a lábszáram nagyon bedagadt és egy nagy folt is lett rajta.

A túrabeszámolók között olvasott idevágó alapszabály nagyon tetszett:-) "Makkosmáriáról Budaörsre lemenni fölfelé kell" - gethe

eM

Táv: 51,21 km

Szint: 1.605 m

Szintidő: 13 óra

/2009.10.31./

Szurdok 40/30

Tervezett időben érkeztünk Pomázra, gyors regisztrácó és bögre választás után már indulhattunk is. Szép, napos idő volt, de így reggel néha még egy kicsit hűvős volt a szél. Pomázról viszonylag hamar kiértünk és már azon vettük észre magunkat, hogy egy jó kis emelkedőt követően az első EP-n vagyunk, a Janda kulcsosháznál. Innen még frissen, hamar felértünk a Nagy-Csikóvárra és nagyon gyorsan le a Holvilág árokba. Ekkor tovább olvasva az itinert felmerült, hogy merre menjünk majd, megnézzük-e a nagyon szép Salabasinai-árkot vagy inkább a normál utat válasszuk. Ez útóbbit tettük. A pilisszentkereszti Szent-kútnál sem álltunk meg, amiért megjegyzést is kaptam, de mondtam, hogy nemsokára elérjük a globális etetőpontot, majd ott pihenünk. És ott tényleg tartottunk egy 20 perces pihenőt, közben ettünk egy kenyeret és olvasgattam, hogy mi vár még ránk.

Következett a Szurdok. Nagyon szép része volt ez a túrának.

A Vaskapu sziklához való feljutás pedig nagyon kemény része, de azt az emelkedőt is lenyomtuk, és a gerinc közelében megint tartottunk egy pár perces pihenőt. A Vaskapu-völgyben, ahol a P+ jelzés elérésekor balra kellett fordulni, ott egy kicsit elkeverdtünk, de hamar korrigáltunk. A dobogókői út elérésekor tudtuk már, hogy közel a cél, hiszen mi csak a 30km-es távra vállakoztunk.

Nagyon szép túra volt, jó időben, jó sok szinttel.

eM