2012. július 28.

Délvidéken


Románia felé indultunk, mert a Beusnica Nemzeti Parkban a Néra szurdokba terveztünk egy rövid túrát még a Vaskapu-szoros előtt. Nagyon lepattant falvakon és utakon jutottunk el a túra kiinduló pontjára, útközben többször megálltunk fotózni, volt mit...  Napos, de hűvös volt az idő, itt ott még hófoltok is voltak, főleg a magasabban fekvő helyeken. Már délután volt mire megérkeztünk a túra kiinduló pontjához, de amit beterveztünk, arra volt időnk bőven. A szurdoktúra után tovább indultunk, a kiszemelt úton a nagy hó miatt nem is tudtunk tovább menni, vissza kellett fordulnunk és a hegyet meg kellett kerülnünk. Aztán ahogy esteledett úgy gondoltuk, hogy ideje valami szállást néznünk, de ez nem volt könnyű feladat. Az egyik településen a helyi rendőrök segítségével sikerült egy kissé leharcolt panzióban szobát találnunk, ahol a kommunikáció google translate segítségével oldottuk meg :-D nagyon vicces volt :-) és vacsoráznunk is sikerült a környék egyetlen nyitva lévő egységében...

Másnap megcéloztuk a Dunát és a román oldalon mentünk lefelé egészen a Vaskapuerőműig. Útközben többször megálltunk fotózni, reggeliztünk az egyik pihenőnél, megnéztük a Baross Gábor emléktáblát és folyamatosan gyönyörködtünk a tájban. Többször eszembe jutott, hogy ide egyszer olyankor is vissza kell jönni, amikor a természet már életre kelt. Ugyanakkor érdekes volt, hogy ezen a látványos részen sehol egy étterem, egy büfé, nagyszerű bringás túrákat lehetne itt tenni, de ehhez semmi infrastruktúra nincs...
Átkeltünk az erőműnél a Dunán és a szerb oldalon elindultunk visszafelé. A Vaskapu-erőműtől Galabóc váráig tart a Vaskapu Nemzeti Park, amely magában foglalja a mindössze 150m széles, nagyon látványos Kazán-szorost. Galambóc váránál sétáltunk egyet és a várfalról megszemléltük a tájat és fotóztunk, sokat. Szendrőn tartottuk a következő megállót, ahol sétáltunk egyet a várban, ami az egész Duna mente legnagyobb középkori vára. Sajnos nagyon lepusztult állapotban... Ezt követően már szállást kerestünk, Székelykevén, egy falusi turizmusból élő magyarok lakta településen, egy magyar-szerb házaspárnál kaptunk szállást, miután a kocsmában megkérdeztünk, hogy tudnak-e segíteni ilyen ügyben. Szállásadóink sok érdekeset meséltek a helyi életről, a közel múltról, magyarságuk fontosságáról és megítéléséről, a falusi turizmus jelentőségéről, mely már néhány éve a megélhetésüket biztosítja. 
Másnap a mindenféle finomságból álló házias reggeli után Belgrádba indultunk. Ott megnéztük a várat, ami a középkorban az egyik legjelentősebb végvár volt, már csak a külső falai állnak, de a belül kialakított parkban nagy nyüzsgés volt. Megnéztük a Duna és a Száva összefolyását, sétáltunk a belvárosban, felkerestük a Bajrakli-mecsetet, Seih Musztafa türbéjét, a híres Jevrem éttermet, ami sajnos zárva volt, így kénytelenek voltunk egy kávézóban fagyiba ill. sütibe folytani efeletti bánatunkat :-) Délután egy szerb ismerőssel találkoztunk, akivel egy a helyiek körében népszerű étteremben vacsoráztunk Péterváradon. A közelben kerített nekünk szállást a Duna partján.
Másnap reggeli után a napi városnézéshez Karlóca főterén melegítettünk be, majd megnéztük a péterváradi erődöt, mely a Kárpát-medence legnagyobb erődrendszere, ezt követően pedig a Vajdaság fővárosában, Újvidéken sétáltunk. Megnéztük a városházát, a Mária neve katolikus templomot, a püspöki palotát, a zsinagógát és további útba eső templomokat, mert itt egy kis sugarú körben minden vallás szentélye felelhető volt. Óbecse és Zenta érintésével indultunk haza.

Kicsit meglepő volt, hogy bárkihez mentünk oda egy városban eligazítást kérni, nem volt kérdés, hogy angolul beszél-e, mert mindenki beszélt annyit, hogy segítséget tudjon nyújtani...

/2012.03.15-18.