2010. május 13.

Váci csata emléktúra

Hová is menjünk? - hangzott el a kérdés... Aztán úgy döntöttünk, hogy Vácra. Nincs messze, nem kell annyira nagyon korán kelni, mégse Budai-hegység, nem is voltunk még ezen a túrán, jó lesz ez.
Kati és Eszter bevállalta a 30 km-es távot, ha nem sietünk. Így hát megbeszéltünk, hogy az ő tempójukban megyünk, én meg viszek fényképező gépet ;-)
8:20-kor rajtoltunk szép napsütéses időben, közben persze leegyeztettük, hogy jól sejtem-e, hogy a Desszert Szalon felől fogunk visszajönni :-) 
A Zenepavilont elhagyva egy tó partjához értünk, azt megkerülve pedig hamar elértük az első EP-t, ahol mosolygós korhű ruhákba öltözött katonák pecsételtek a papírunkra. Innen a főút mentén haladtunk keresztül a városon, Kosd irányába kanyarodtunk, majd hamarosan a Kálvária sétáltunk fel, és valóban sétáltunk, a második pecsétért. Kereszteztük a főutat és kisforgalmú mellékutcán haladtunk egy ideig, de aztán csak ki kellett mennünk a forgalmas útra, miután ezt a szakaszt sikeresen túléltük, forgalommentes földúton haladhattunk tovább. A Cselőtepusztai kulcsosháznál zsíros kenyérrel és pálinkával vártak minket, az előbbit - paleo ide, paleo oda - elfogyasztottam, az utóbbiból nem kértem, felajánlottam az én részemet is Katinak ;-)
Hamarosan beértünk Kosdra, valamikor sokat jártam ide, így hamar képbe kerültem, hogy hol is vagyunk, a Pálma Presszó sem volt ismeretlen, ahol a következő pecsétet nyomtuk a lapunkra. Közben elmeséltem a lányoknak, hogy miért is jártam erre, amikor még fiatal voltam... ;-) Szép úton kapaszkodtunk fel a Látó-hegyre, ahonnan szépet láttuk. Közben eleredt az eső és hűvös lett, persze a túlparton sütött a nap. Küldtem is egy sms-t az ott serénykedő jelzésfestő és karbantartó kollégának ;-) Felírtuk a kódot és kicsit gyorsítottunk a tempón, nehogy elázzunk, de hamarosan elállt az addig sem nagyon komoly eső. Ilyen tempóban hamar elértük a Hegyközségi feszületet, a sárgán továbbhaladva pedig a "Naszály kapuját", ahol kódot jegyeztünk és rátértünk az aszfaltra :-( Nem mentünk gyorsan, mégis jól álltunk idővel, így megbeszéltük, hogy a Desszert Szalon is simán belefér, nem jövünk miatta külön vissza, de sajnos addig més sok aszfalt volt előttünk...
Amikor beértünk végre a Fő térre, Eszter már fáradt volt, leült az első padra, mi viszont a cukrászdáig meg se álltunk. A csodaszépek, finomak közül választottunk, majd kiültünk, beszélgettünk és néztük a következő esküvőre készülőket. A finomságok elfogyasztása után elsétáltunk a Zenepavilonhoz, a célba, ahol oklevél és kitűző volt a jutalmunk. 

Táv:       29,2 km
Szint:     700 km
Szintidő:  8 óra


/2010.04.10./