2009. szeptember 15.

Dél-olasz vulkántúra

10. Nap: Nem kellett korán kelni, nem kellett sátrat bontani, mert a Stromboli túrára csak dél körül indultunk. Ismét egy kisebb hajóra szálltunk, ahol én azonnal fekvő helyet kerestem. Hosszú utat kellett megtennünk Panarea-ig, ahol először egy szép részen fürdeni lehetett a hajóról ugrálva, majd kikötöttünk a városban, ahol nézelődhettünk egy órát. Innen még kb. egy órát hajóztunk Stromboli-ig. Ott a kikötést követően a főtérre sétáltunk, ahol eltöltöttük az időt az indulásig. Mivel itt aktív vulkáni működés van, csak helyi vezető irányításával lehet túrázni. Még világosban indultunk a nagyon poros úton. Sűrűn tartottunk pihenőket, közben hallgattuk a kitöréseket kísérő hangokat, néztük az időt, hogy milyen gyakoriak a kitörések és már nagyon kíváncsiak voltunk, hogy mit fogunk ebből látni. És sötétedés után nem sokkal, kb 3 óra túrázás után, elértük azt a részt, ahonnan a kitöréseket figyelhettük. Már az első helyen is gyönyörű látványban volt részünk, több kitörést is láttunk, és más kitörés fényeit is megfigyelhettük. Tovább mentünk a második pontra, ahonnan még fantasztikusabb látvány tárult elénk. Itt is több kitörést láttunk, fényképeztünk, filmeztünk. Én még sokáig el tudtam volna nézelődni ott, de a szigorú szabályok miatt el kellett indulnunk lefelé. A por ellen maszkot kaptunk, és a finom vulkáni porban elindultunk lefelé. A hajónk várt ránk, amivel valamikor éjjel értünk vissza Vulcano-ra. Ez egy nagyon látványos, felejthetetlen túra volt.

eM