Téli Mátra helyett....

Már a Bartinán megbeszéltük, hogy hárman biztosan megyünk a Téli Mátrára. Katinak még nem sikerült szintidőn belül, Gabi pedig már régen volt. 

Viszonylag időben akartunk rajtolni, hogy ne legyen nagyon letaposva a hó és ne kelljen nagyon sok embert kerülgetni. 

Amikor Mátrafüredhez közelítettünk egyre nagyobb lett a forgalom, aztán láttuk, hogy rengeteg autó áll az út szélén. Aztán leállt a forgalom, nem lehetett haladni, mert az emberek tömött sorokban mentek át az úton, ekkor felmerült bennünk, hogy ezt mi nem biztos, hogy akarjuk. A már-már szokásos helyen leparkoltunk, és a szórólapjainkkal elindultunk az iskolába, közben szörnyülködtünk, hogy rengetegen vannak. És meg is született a döntés, nem maradunk, a szórólapokat otthagyjuk és megyünk túrázni, de máshová. Olyan helyre, amit még véletlenül sem érint a túra...

Parádsasvárra átmentünk kocsival, közben ittunk egy cappuccinot, megterveztük az útvonalat és nekivágtunk a nyugodt, tömegtől mentes téli erdőnek. Kevés emberrel találkoztunk, pedig nagyon szép fehér volt minden, helyenként mélyebb volt a hó, máshol már elfújta a szél. Jó kis kört mentünk, volt benne komolyabb emelkedő is és a végén egy igazán szép részen keresztül értünk vissza a kocsihoz.

/2013.01.26./

Bartina 30

Megbeszéltük, hogy csak a 30-as távra megyünk, mert a hosszúhoz nagyon-nagyon korán kéne kelni, és ahhoz senkinek nincs kedve. 

De szerintem így is korán kellett kelni. 
Egy kicsivel később értünk le Szekszárdra a tervezett 8 óránál, neveztünk, öltöztünk, vetkőztünk, aztán elbuszoztunk az igazi indulási helyre, Szálkára. Onnan 9:35-kor indultunk el.
Kicsit csípős volt az idő, de ahogy elindultunk már nem is fáztam, elég jó tempóban együtt tudtunk haladni. Akikkel egy buszon jöttünk, azokkal többé kevésbé együtt haladtunk jó darabon, nem nagyon szakadozott szét a tömeg egészen Grábócig. Én mondtam, hogy szívesen megnézném az ortodox templomot, mert még nem láttam, és nem is igazán tervezem részvételemet a jövőben ezen a túrán. 

Innen még együtt indultunk tovább, a következő pontig együtt is mentünk, de utána egy emelkedőnél Kati kicsit lemaradt, aztán én telefonáltam és fotóztam, akkor már én is lemaradtam egy kicsit Gabitól :-) Gondoltam, nem baj, majd a következő ponton megvárjuk egymást, vagy legkésőbb a célban találkozunk...

A Hármas-halom ep.-nél sorba kellett állni a pecsétért, aztán körül néztem, Gabit nem láttam sehol, Katit se. Kati inkább azt szereti, ha nem várunk rá, mert akkor ő is tud, és mi is tudunk a saját tempónkban menni, és mivel nem volt kedvem a tömegben teáért nyomulni, indultam is tovább. 

Aztán csörgött a telefonom, hogy hol vagyok már, kiderült, hogy Gabi ott várt, csak nem találtuk meg egymást, megbeszéltük, hogy a következő ponton megvárom. De ott nem volt semmi, csak egy szúróbélyegző a Fazekas-völgy alján, ahol nagyon hideg volt. Ittam egy kicsi teát és mentem tovább, nem volt messze a következő pont, ahol teát és forralt bort osztottak, úgy döntöttem inkább ott várok. 

Igazán innen volt jó a túra, itt már jó részen haladt az útvonal. Kb. 10-15 percet kellett várnom, aztán együtt indultunk a célba.

Katira kb. fél órát kellett várnunk, addig ettünk-ittunk, öltöztünk, vetkőztünk, aztán ő is cihelődött egy kicsit és elindultunk haza. 

Nagyon alapozó túra volt, de jól esett :-)

/2013.01.19./

Téli Gyermekvasút 20

10 körül érkeztünk meg a rajtba én bementem nevezni, Toni parkoló helyet keresett. 

Kb. 1/4 11 volt, amikor ténylegesen el is indultunk. Még a sarki boltba benéztünk, aztán nekivágtunk a távnak. 

Rolandékkal egyeztettünk, több mint egy órával előbb indultak, 20 km-en nem fogjuk tudni behozni, bár megbeszéltük, hogy minél többet kocogunk. Igazán téli volt a táj, minden fehér és az út csúszós volt, ennek ellenére sokan voltak az erdőben. 

Makkosmária felé már elő is vettem a botokat, hogy segítsenek az állva maradásban, mert helyenként nagyon ki volt jegesedve. Jól esett a futás, így Szépjuhásznéig elég sokat futottunk. Elég jó tempóban haladtunk, sokat futva a Hárs-hegyi körútat is gyorsan letudtunk, mielőtt elindultunk a János-hegyre pihentünk egy kicsit. Valahogy mindig úgy rémlik, hogy ez nagyon durva emelkedő, de aztán mindig egyszerűbbnek tűnik a feljutás. Kinéztünk az Erzsébet-kilátóból, majd elindultunk lefelé a zöld háromszögön. Itt jött az igazi csúszkálás és seggre esés... Aztán utolértük Rolandékat, onnan már nem futottunk, hanem beszélgetve lassú tempóban tudtuk le az utolsó kilométereket...

/2013.01.13./

Búék 2013

Gondoltuk, hogy sáros lesz a terep, ezért már reggel úgy készültünk, hogy rajtoltatás után nem megyünk végig.

Kb. 7 előtt 5 perccel leültünk, egyik oldalamon Toni, másokon Szabolcs és 7 óra 00-kor elkezdtünk rajtoltatni. 11 óráig talán háromszor volt olyan, hogy 1-2 percig nem volt senki, de különben folyamatosan, meg és felállás nélkül írtuk az itinereket, osztottuk, amit osztani kellett és jó utat kívántunk. 

11 után átrendeztük a helyiséget érkeztetéshez, én mentem írni, az emléklapokat, Toni és Szabolcs pedig érkeztetni. Aztán amikor már minden egyenesbe került, és volt elég ember, ettünk egy virslit, és távoztunk.

/2013.01.05./

Andezit

Lehet az előző esti Tokaj Nyitányozás miatt, de nem igazán esett jól korán kelni. 

A rajtban találkoztunk a többiekkel, kicsit még segítettünk az előkészületekben, aztán összeszedtük, hogy mit kell kivinnünk a pontra, aztán nem indultunk el :-)  

Végül kocsival mentünk ki, a már bérelt helyünkre, az első pontra. Miután elhaladt mindenki, mi is elindultunk, hogy végig menjünk a túrán. Mindenhol zártuk a pontokat, leszedtük a szalagokat, volt aki jött velünk egy kicsit, volt, aki ment vissza célba, haza vagy ládázni... A Nagy-hegyen lévő pontról megcsodáltam a kilátást, aztán leereszkedtünk, de közben már valami kocsival átállás ügy miatti szervezkedés van. Mondtam, hogy engem csak a végeredmény érdekel, hogy várjak-e, egyedül megyek tovább, ki jön, ki nem jön, hol találkozunk... Aztán végül Zsoltival mentünk tovább... Ordaspusztán újra találkoztunk, így a Szanda várhoz már együtt kapaszkodtunk fel, ahol mi is kaptunk csokit a pontőröktől. Leereszkedtünk az andezitömlés mellett, és megállapítottuk, hogy már nincs sok hátra. A Sztúpánál kaptunk almát, bezártok a pontot és már együtt mentünk a Vadász Presszóhoz, ami előtt össznépi zsíroskenyerezést csaptunk :-)

/2012.04.15./