Sokszor lehet látni, hallani, hogy a gemenci szarvasokat menteni kell, mert az árvíz veszélyezteti őket. Ilyenkor látnia a szegény állatokat, de mégis gyönyörűnek tűnik az a vidék a képeken. Mindig is úgy gondoltam, hogy az ott nagyon érdekes része lehet az országnak, egyszer meg kell nézni közelről.
Amikor el kezdtük tervezni, az idei programot, én azt mondta, hogy idén Gemenc nem maradhat el, én mindenképpen el szeretnék menni oda egy kenutúrára.
Aztán tavasszal láttam A vad Magyarország című filmet, amit szerintem kötelezővé kéne tenni mindenki számára, és utána csak még biztosabb voltam abban, hogy idén nem marad el a gemenci program.
Tavasszal programtorlódás volt, így a Kalandor-vízitúra őszi időpontjai közül választottunk...
Az alacsony vízállás miatt el kellett tolni a túrát egy héttel, de szombaton felszálltunk Pörbölyön a kisvasútra, ami elszállított minket és a kenukat a Duna partjára. Útközben láttunk az elkerített részen vaddisznókat és szarvasokat, ez talán azért van, hogy mindenki lásson állatokat, de azért mi láttunk szabadon is vaddisznókat. Miután lepakoltunk a vonatról, összekészülődtünk, vízre szálltunk és a meglepően tiszta Dunán csodaszép nyári időben eveztünk. Sajnos a vízállás túl alacsony volt, így az egyik mellékágban csak az iszapot lehetett lapátolni, majd már azt sem... ezért visszatértünk a Dunára, és egy komolyabb mellékágon eveztünk a Nyárilegelőig, ahol már várt ránk a kenuszállító vonat. Tizenpár kilométert eveztünk, és épp elég is volt. Felpakoltunk és visszavonatoztunk Pörbölyre, ahol közösen megvacsoráztunk.
Még reggel az állomáson láttuk, hogy a Nemzeti Park szervez szarvasbőgés-hallgató programot, megkérdeztük, hogy van-e rá hely, de akkor azt mondták, hogy nincs. Újra próbálkoztunk és mégis lett 2 hely... :-) így már újra a kisvasúton ültünk és mentünk szarvasbőgést hallgatni. Egy réten megálltunk, és mondták, hogy itt le lehet szállni, és hallgatózni. És tényleg bőgtek, szinte folyamatosan... érdekes volt, de nekem ebből negyed óra bőven elég lett volna, de a programban ennél lényegesen többet szántak rá...
Másnap reggel újra a kisvasúttal indultunk el, ahol előző nap befejeztük az evezést, ott tettük vízre a hajókat és azon a mellékágon haladtunk tovább, felfelé. Néhol sekélyebb volt a víz, és az alacsony vízállás miatt sajnos nem is tudtunk ebben az irányban a Dunáig elmenni, mert nagyon hosszú szakaszokon nem lehetett evezni, ezért visszafordultunk. Így is elég sokat eveztünk, bár biztosan izgalmasabb lett volna, ha nem ugyanott kell fel és le is haladnunk, én már kezdtem is unni egy kicsit. Az idő nagyon jó volt, a víz is kellemes, így fürdőzéssel zárult a hétvége.
És azzal a megállapítással, hogy igazán magas vízállásnál is vissza kell menni...
2011.09.10-11.
