2010. július 8.

Irán - A megérkezés és ismerkedés

Először gondolkodás nélkül azt mondtam, hogy menni akarok. 
De aztán elbizonytalanodtam, és a végső döntést sokáig halogattam, repjegyár szempontjából túl sokáig... :-( Nem tudtam megbarátkozni a gondolattal, hogy 30-35 fokban tetőtől talpig bebugyolálva kell lennem: kendő a fejemen, fenekemet eltakaró kabátban, bokámat eltakaró nadrágban és zárt cipőben. 
Ugyanakkor tetszett a tőlünk távol álló kúlturával való találkozás lehetősége, de ami igazán izgatott, az az újabb magas hegy volt, még ha nem is magasabb, mint ahol már jártam, de azért elég magas. 
Be kell valljam, rákattantam a magashegyi túrákra :-)

2010.06.10.-én indultunk. Isztambuli átszállással repültünk Teheránba, ahová hajnalban érkeztünk meg, érdekes volt, ahogy a nők - köztük én is - a leszálláskor elkezdtek "helyivé" öltözni. Előkerültek a kendők és kabátok. Több mint másfél órába telt, mire pénzt váltottunk és kijutottunk a reptérről, már itt érzékeltük, hogy egy másvilágba csöppentünk. 

A reptérről egy kis busszal a Demavend lábánál lévő Reineh nevű faluba utaztunk, ahol a túra előtti és utáni éjszakát egy helyi hegyivezető házában töltöttük. Tradícionális reggelit kaptunk, ami helyi kenyér, vaj, fetaszerű sajt, paradicsom, uborka és valamilyen lekvár, amit egy a szőnyegre leterített nejlon terítő köré ülve fogyasztottunk el. 
Néhány óra alvás után a környék felfedezésére indultunk, megrendeltük az egyik helyi vegyesbolt és kocsma (nincs alkohol, de van nagyon sok féle ízű alkohol mentes sör) keverékében a vacsorát, majd a délutánt pihenéssel töltöttük. A faluban épp esküvő volt, és Maszud, a vendéglátónk, hozatott nekünk a nőbuliból levest, majd megkérdezte, hogy lenne-e kedvünk megnézni. Persze csak a lányok mehetnek. Természetesen ki nem hagytuk volna. Nagyon érdekes volt, a ház tele volt nőkkel - akik egymás között nem öltöznek be - és gyerekekekkel, valaki az egyik sarokban egy üres olajos kannán dobolt, és mindenki táncolt egyet a túldekorált menyasszonnyal vagy anyukájávál. Természetesen mi sem maradhattunk ki :-) Sajnos nem készíthettünk fényképeket, ők viszont nagyon fotóztak minket ;-) Miután körbetáncoltuk néhányszor a menyasszonyt, kaptunk egy kis útravalót és vacsorázni mentünk. 
Az egysében megtanítottak minket, hogy mi a dizi elfogyasztásának autentikus módja. 
Jóllakottan visszatértünk a szállásra, ahol a másnapi túrához pakolásztunk, mert amire nem volt szükségünk a hegyen, azt lent hagyhattuk.