2010. június 29.

Vidróczky 31


Már jó ideje nem voltunk a lányokkal túrázni, amikor végre úgy nézett ki, hogy az idő is kegyes lesz hozzánk és rá is érünk. Rövid tanakodás után a Vidróczki mellett döntöttünk. Mivel estére színházjegyünk volt, 8-ra terveztük a rajtolást. Ezért ismét korán kellett kelni, 1/2 7-kor már mindannyian a kocsiban voltunk és suhantunk az autópálya felé. Aztán persze már nem is tudom miért, elkavartunk egy kicsit, ami még nem is lett volna baj, de a szerpentinen Kati rosszul lett, többszöri megállás után megszabadult a reggelijétől és sápadtan pihegett a hátsó ülésen. 3/4 9-kor Eszter kijelentette, hogy tök mindegy, hogy hol leszünk 9-kor, ő bizony elrajtoltat minket :-), mert este színházba kell menni. Szerencsénkre 9 előtt 5 perccel elparkoltam a rajtnál, így pontosan 9-kor el is tudtunk indulni, igaz elsőre nem sikerült arra a távra kapnunk itinert, amire neveztünk, de ez is megoldódott és Eszternek sem kellett a rajtoltatással vacakolnia :-) Közben még a babgulyás-palacsinta menüre is befizettünk, mert biztosan éhesek leszünk...
Napsütéses szép időben, jó tempóban indultunk útnak, így hamar elértük a Nagybátony faluszélen lévő EP-t. A S jelzésen tovább haladva egy kicsit elbizonytalanodtunk, amikor az egy "kissé benőtt" utat kellett megtalálnunk, de végül sikerült. A Bec-kútnál vizet vettünk és haladtunk tovább felfelé az öreg bükkösben. 
A Vörös-kő-kilátóba természetesen felmentünk gyönyörködni a kilátásban, de nem sok időt hagytunk a pihenésre. Mátraszentlászlón ettünk, ittunk, pecsételtettünk és mentünk tovább. Mátraszentimrén sikerült az EP-t észrevennünk, gyors pecsét, és haladunk tovább, bár itt még volt időnk bőven. Hamarosan elértük a Csörgő-patak völgyét. A patak tényleg csörög :-) Többször átkeltünk rajta, nem is tudom, hogy hányszor és miért is annyiszor, egy biztos: az egyik átkelésnél belecsúsztam, de nem ám akárhogy, rögtön fenékig :-) nem volt hideg, de azért nem esett jól vízzel teli cipőben, vizes nadrágban és bugyiban folytatni az utat... Szerencsére a nadrágom nagyon gyorsan száradt, viszont a cipőm, az ÚJ cipőm, amit nemrég még azért nem vettem fel, hogy ne legyen sáros :-), nem akart száradni, és persze benne a vastag túrazokni se nagyon. Mire a Vándor-forráshoz értünk, már tudtuk, hogy annak ellenére, hogy nem vacakoltam a vizes cuccaimmal, hanem tudtam, hogy mennünk kell tovább, hiszen nincs váltóruhám, sok időnk elment, elsősorban az átkelésekkel. Nem a szintidővel volt gond, hanem a hazaéréssel. Az Óvár söröző felé, azt latolgattuk, hogy lehet, hogy zuhanyozni nem lesz időnk, és koszosan, büdösen megyünk a színházba. Ezt hallva valaki azt javasolta, hogy teregessük ki az itinerünket az előttünk lévő székre, hogy tudják, hogy miért is vagyunk mi kissé alulöltözöttek :-) A sörözőnél már a "kemence hátamögött"-et nehezen találtuk meg, utána pedig másokkal együtt közösen kavartunk el... de végül megtaláltuk a helyes irányt, csak ugye most nem volt mindegy, hogy mivel töltjük az időt. Pecsét után a már ismert úton vissza a sörözőhöz, ahol meredeken felfelé vesszük az irányt. Hamar elérjük a Kosik-tanyát, pecsét, és öltözés, mert egy kicsit eleredt az eső. Kicsit gyorsítunk, amikor Ágasvár közelében kiértünk az útra Eszter megkérdezte, hogy sok van-e még, mondtam neki, hogy nem, de az EP a csúcson volt, ezt nem mondtam meg neki ;-) Mindenki a saját tempójában ment fel a csúcsra, megbeszéltük, hogy a büfénél talákozunk. Míg vártam rájuk be is kellett mennem, annyira elkezdett esni és meg fázni. Még több mint 5 km volt hátra és már bőven elmúlt 1/2 4, amikor innen továbbindultunk. Szinte folyamatosan az esélyeinket latolgattuk, közben Ági smsezett, hogy mit vegyen fel, mert ő otthon nyugiban készülődött, mi pedig nem is mertük neki elárulni, hogy lehet, hogy nélkülünk megy a színházba :-) Siettünk. Közben az eső elállt, szerencsénkre nem volt túl komoly. Amikor kiértünk az aszfaltra, mondtam, hogy én előre futok, hogy mire beérnek meg legyen az ebédünk, amire kb. 5 percünk lesz.
Beértem, sorba álltam, persze senki nem volt a kajánál, így kértem, hogy kerítsenek valakit, mert nagyon kell sietnünk, de a sietésről nem voltak azonosak az elképzeléseink, a bácsit azért próbáltam egy kicsit felpörgetni, mire a lányok beértek és oklevélhez jutottak, már meg is kaptuk a leveseket. A palacsintás néni nem értette, hogy mi nem kérünk tányért, csak palacsintát, a kezünkbe, de gyorsan, és már köszönjük is, megyünk, így hát kénytelen voltam a tettek mezejére lépni... :-) megszereztük a palacsintákat, mire a kocsihoz értem el is fogyott, és indultunk haza. Pontosan 5-kor indultunk. Mire Bátonyterenyére értünk elkezdett szakadni az eső, szerencsére mi már a kocsiban ültünk...

Táv:        31,6 km
Szint:      1.410 m  
Szintidő:   9,5 óra
  
/2010.05.08./

Útközben Eszter néhányszor megjegyezte, hogy menjünk lassabban... :-) 
18:15-kor szálltunk ki nála a kocsiból, 18:27-kor mind a ketten lezuhanyozva, átöltözve jöttünk már lefelé a lifttel, Ági is megérkezett közben és odaértünk időben a színházba :-)