Már a hét elején megbeszéltük, hogy elmegyünk erre a túrára. Eszter szólt Orsinak is, ő pedig hozta a barátnőjét, Vikit. Fél 9-kor már parolót kerestünk a Széchenyi-hegyi állomás közelében. Nagyon hideg volt, fújt a szél, ezért melegebb nadrágra váltottam, majd elindultunk az állomás épülete felé, ahonnan özönlöttek az emberek. Ez nem tetszett. Hatalmas sor végére álltunk, kezünkbe nyomtak egy nevezési lapot, amire csak a nevemet és nevezési díj összegét kellett felírni. A sor meglepően gyorsan haladt. Több asztalnál adminisztráltak, a kijáratnál 08:50 került a rajt kockába. 1374-es sorszámot kaptam. Hm. Éééés, mi a fene ez? 16 EP + a cél??? Mi lesz itt? Ma csak pecsétet gyűjtünk? Na induljunk!
Az első EP az 1 km-re lévő Széchenyi-emlék. Mondtam, hogy egy kicsit lépjünk ki, hogy ne fázzunk. Az EP-n hatalmas sor, ami lassan halad, 1 ember pecsétel, legalább negyed órát vártunk, megfagytam. Kell ez nekünk? Eszter füzetkéjében még kevés a Budapest Kupás pecsét... Alig 1,5 km a következő EP, kicsit kocogunk, hátha sikerül néhány emberrel rövidebb sort kifogni. Hát nem sikerült. Újabb 10 perc ácsorgás a kápolnánál, a múlt hétvégén gyorsabban ment, Orsiékat elhagytuk, de megbeszéltünk, hogy legkésőbb a célban találkozunk. Innen is futottunk egy kicsit, és sikerült a tömött sorokat elhagyni. A Normafa megállónál pecsét, majd néhány méterre egy nagyobbacska lányka 2 lépéssel előttem seggre esik, szegény iszonyatosan sáros lett. Majd megállapítjuk, hogy jó, hogy nem rántott magával, vagy sodort el. Néhány percig szálingózik a hó. Többször találkozunk Ludmillával és a gazdájával, de van, hogy ők mennek el, van hogy mi. Normafánál kis kitérőt teszünk egy-egy sajtos rétesért. De csak 1 db volt, és a káposztás nem annyira jó... Innen lecsúszkálunk Disznófőhöz, mjad fel a Virágvölgy állomáshoz, ahol teázunk egyet. Cikázunk össze-vissza a vasút mentén. Nagy a tömeg, csúszik, hiába sietünk, lassan haladunk. Ludmilláékkal megyünk többé kevésbé. Makkosmária után beér minket Zeller, de nekem épp megszólal a telefonom, ma csak nálunk nincs munka. És már csak a hátát látjuk. Siet. Az Erzsébet kilátónál találkozunk újra, 3 óra alatt akar belérni, így nem tartom fel... még rám fogja, ha nem sikerül :-) Mi ebéd szünetet tartunk, persze a Nap azonnal elbújik :-( Szépjuhászné, Kaán Károly kilátó, csúszkálás, sár, latyak, Kis-Hárs-hegyi kilátó, még nagyobb sár, amit már nagyon ununk... és a sok EP-t is. Nagyrét, Fazekas hegy, itt újabb sor :-( majd cél, vagyis nem, még el kell menni a Múzeumig, és majd utána vissza. Végre bent vagyunk a célban. Emléklap, kitűző, tészta, valami pörköltszerűség, uborka, üdítő. És siessünk, még elérjük a vonatot. Kifelé összefutunk Orsiékkal, ők akkor értek be. Ha a vonat kicsit kényelmesebb lett volna, simán el tudtam volna aludni a visszaúton. De nem volt az. Ludmillától és a gazdájától elbúcsúztunk, kocsiban cipőcsere és megcéloztuk a Daubnert, hiszen már jó idő van, és megérdemeljük. És ahogy belépünk, szembe találom magam azokkal a finom kis szilvalekváros izékkel, amiket szerdán kaptam, és aminek nem tudtam ellenállni :-) Eddig azon a részen csak a tökmagos pogácsát vettem észre ;-) Most viszont fagyizni jöttünk... Ellenállok!
Táv: 19,8 km
Szint: 750 m
Szintidő: 6 óra
/2010.03.15./
