5-kor csörgött az óra, összekészülődtem, konstatáltam, hogy megint esett a hó, és elindultam a lányokért. Persze a rövidebb úton még nem járt senki, úgy gondoltam nem én leszek az első, mert ha elakadok ilyen korán nem lesz, aki kimentsen, kénytelen voltam a kerülő utat választani. Minden út havas volt a városban, sehol egy hókotró, hómunkások dolgoztak de csak a kb 10 fő/nap forgalmú járdákon. Hamar kiértünk az M3-ra, ahol már meg se lepődtem azon, hogy nincs letakarítva. Kamion, autó az árokban. Mi viszonylag jól haladtunk. A hó szakadt. Az első pár hókotróval Hatvan után találkoztunk, persze ellentétes irányba haladtak.
Amikor felvetettem, hogy menjünk el erre a túrára, az L-es távot javasoltam, amire nem könnyen, de rábólintottak. A héten viszont az időjárásra hivatkozva felmerült, hogy csak az M-esre menjünk. Hát jó. Útközben rákérdeztem, hogy ugye ezt már nem csökkentjük tovább...
A korai indulás ellenére csak 9:10-kor tudtunk elrajtolni az M-es távon. Akkora volt a tömeg, hogy elő se kellett venni az itinert, csak követni a kitaposott utat, másfelé nem is nagyon jártak emberek, a nagy hóban csak ez az út volt kitaposva. A hó még mindig szakadt. Lassan haladtunk. Helyenként tükör jég volt a hó alatt. Az egyik helyen el is csúsztam, mert nekem menetközben sms-t kell írnom :-)
Az első Ep-re kb együtt értünk be, pecsételtettünk, és megbeszéltük, hogy megyünk is. Eszter cipőt igazított, aztán kifelé menet mondtam, hogy nagyon lassan haladunk, gyorsítanunk kell... Egy kicsit sikerült is, a 2. Ep-re viszont már nem sikerült együtt beérnünk, Katira sokat kellett várni. Míg vártunk, felmerült, hogy át lehet nevezni az S-re, próbáltam megtudni, hogy az mit jelent, mert persze nem vettem észre, hogy benne van M-es itinerben :-) Annak a szintideje 5 óra, és még 7,7 km a célig. Tehát, nem esélytelen a beérés, ha tudunk még egy kicsit gyorsítani, az M-en viszont szinte biztos, hogy nem sikerül. Kati is beért, mondta, hogy ő mindenképpen az S-en folytatja, Eszter is hajlott rá. Mondták, hogy én menjek tovább az M-en, de már nagyon sok idő elment azzal, hogy vártam rájuk, nem lett volna lehetettlen azt hiszem, de nagyon szoros az biztos. Ezt előbb el kellett volna dönteni...
Így az erőleves és a pecsét után együtt folytattuk az S-en. Megint jeleztem, hogy sietnünk kell, mert kevés az időnk. Ki is léptünk, szerencsére nem volt előttünk hosszú nem előzhető sor, de egy idő után Katit nem láttuk, eléggé lemaradt. Megvártuk. Mondta, hogy ne várjuk rá, mert akkor nem érünk be időben, menjük, találkozunk a célban. Biztos? Biztos!
Így kettesben folytattuk. Míg várakoztunk sokan elmentek mellettünk, akik egy hosszú előzhetetlen sorban meneteltek, de nekünk nem elég gyorsan... Aztán végre jött egy olyan rész, ahol a lábszárközépig érő hóban lehetett előzni. Újabb sor, újabb lehetetlennek tűnő előzni akarás, előzés, és így tovább... Közben valahol Eszter elesett, fájt nagyon a válla, de mentünk tovább... valahol volt még egy Ep, ott azt mondták, hogy még fél óra a célig. Ránéztem az itinerre, és biztos voltam benne, hogy fél óra ilyen úton, ilyen tömegben nem elég. És hamarosan a tábla mutatta, hogy még 4,4 km. Eszter, fél óránk van rá... Futás... oké, de menj előre... 10 percünk volt még, amikor kiértünk az aszfalt útra, amin vastagon állt a letaposott hó... majdnem lehetetlennek tűnt, de még futottunk... Amikor le kellett kanyarodni a főútról, megálltam, hogy megnézzem Eszter merre jár, egy futó ment el mellettem, és bíztatott, hogy már nincs sok hátra, ne most állj meg, bírod még.... és tényleg... már nem volt sok...
És beértünk végre.
Az érkeztető helyen az egyik asztal épp üres volt. Szia, mennyiazidő? 14:09. Akkormegvan! Odaadom a papírt, ráírja, pötyög valamit a gépbe. Majd bájosan rám néz, nincs, pont egy órával kicsúsztál. Miértis? Nem 5 óra a szintidő? Nem, négy. Nem, öt! Nemdenemde... Ja, detényleg, akkorsincsmeg. Miértis??? 9:10kor indultam, és 14:09-kor itt vagyok. Jaaaa! Nem 9:00 kor indultál? Nem, nézdmegittapapíron! Akkormegvan. Naugye! Újabb pötyögés, javítottam! (Mit is??? rosszul volt rögzítve, hogy mikor indultam???) Ha nem kapsz oklevelet, akkor menj itt be az ajtón. Oké, köszi. Kaptam oklevelet, de olyat, amin nem volt rajta, hogy szintindőn belül teljesítettem. Mentem reklamálni, kitűzőt és új oklevelet kérni... Megkaptam!
Kifújtuk magunkat, ittunk egy teát, egy helyi borászt meghallgattunk a borkereső túrákról :-)
Vettem egy idei túranaptárat, mertazérttudfentlenniazinternetenmertvanakimegveszi...
Majd telefonált Kati, hogy ő a kocsinál megvár minket, nem jön már be... Elindultunk mi is, a kocsit letakarítottuk, és biztam benne, hogy ki fogunk tudni jutni a parkolóból, láttam, másoknak ez nem ment könnyen. De mi majdnem simán kijutottunk.
Gyöngyösön a Manhatten Burgerben ettünk egyet és elindultunk haza. Az autópálya már le volt tiszítva.
Itthon még 2 órányi hólapátolás várt...
eM
/2010.01.30./
Szintidő: 7 óra => 5 óra
Táv: 25,37 km => 18,6 km
Szint: 972 m => 609 m
