Miután megérkeztünk végre Cortina d'Ampezzo szélén lévő kempingünkbe, fevertük a sátrainkat és úgy döntöttünk, hogy nem megyünk sehová, a várossal majd másnap ismerkedünk és előkerül a gázfőző és a (rakott káposzta)konzerv :-)
Az első túránkon a Lavaredo-tornyokat kerültük meg az Auronzo menedékháztól indulva. Elég borús volt az idő, de így is gyönyörű volt a panoráma. Néhány kilométer megtétele után annyira elkezdett esni az eső, hogy fel kellett venni az esőkabátot és esőnadrágot, majd bemenekültünk a Locatelli menedékház teraszára. Sajnos a ház nem volt nyitva, de azért itt, az eresz alatt vártuk meg, hogy az eső elálljon.
Ezt követően a közeli sziklákba vájt üregeket, lőréseket néztük meg, melyeket az I. világháború idején készítettek.
Iszonyatos munka lehetett ezt megcsinálni abban az időben. Mire képes az ember? és miért?
A tornyok megkerülésével visszamentünk az Auronzo menedékházhoz, útközben többször elkezdett esni az eső, hol jobban, hol kevésbé, így állandóan öltöztünk, vetkőztünk, öltöztünk, vetkőztünk és már nem öltöztünk, mert meguntuk...
Jó kis bemelegítő túra volt.
Másnap a Dürrensee partjáról indultunk. Először átkeltünk a tavat tápláló kis patakon, majd rátértünk az ösvényre, amelyet követve 900m szintemelkedés legyűrése után a Monte Piana tetején állhattunk. Az út elején még fenyvesek
voltak, aztán gyérült a növényzet, a tetejéhez közel már csak a sziklák között haladtunk. Közben néhol via ferrátás útvonalakat is láttunk a látványos sziklafalakon. Ezen a napon már lényegesen jobb idő volt, csak egyszer kellett felvenni az esőkabátot,de a csúcson azért hűvös szél fújt, de ezt ellensúlyozta a gyönyörű kilátás.
Miután kipihentük magunkat egy másik, térdet próbáló útvonalon tértünk vissza a tó partjára, ahol fáradt lábunkat egy kicsit belógattuk a nagyon jéghideg vízbe.
Utolsó túránk a Falzerego hágóból indult. Egy szép erdei ösvényen indult utunk, majd rátértünk egy aszfalt útra, amin egy hamar egy menedékházhoz értünk, itt kis pihenő után egy széles, de már ismét köves úton jutottunk el a Cinque Torri lábához. Innen már szilás terepen folytattuk tovább a túrát a Nuvolau menedékházhoz, ahol miután kigyönyörködtük magunkat a látványban, megpihentünk és megebédeltünk. A Cinque Torri-ig ugyanazon a sziklás részen jutottunk vissza. Itt több lehetőség közül lehetett választani, ki hogyan szeretne visszajutni az indulási helyre: felvonóval, erdei ösvényen, vagy a felvonó alatti keskeny, meredek úton. Én ez utóbbi, igen gyors, de jó térdet igénylő verziót választottam. Kevesebb mint 15 perc alatt lent voltam :-)
Sajnos csak ennyi fért bele a hosszú (rövid) hétvégébe, de ez is nagyon szép volt...
/2009.06.25-29./
eM
