Nem túl korai ébresztő. Egy szundi. Majd meg se állok a hőmérőig. Közben érzékelem, hogy süt a nap. Ránézek. Mínusz 4. Mi van??? Újra megpróbálom leolvasni, talán nem ott van a nulla, ahol én gondoltam, az talán a 10... De nem. El is kezdek fázni. Gyors öltözés, közben reggeli és a felismerés, hogy ha ilyen hideg van, akkor fagyott a talaj. Vagyis nem kell bakancs. Elég a cipő. Éljen! Fölszedem a lányokat és fél 9 előtt kicsivel már Szépjuhásznénál vagyunk, és még parkolót is azonnal találunk. Olyan hideg van, hogy a pocsolyák befagytak, a kezem kezd megfagyni, a toll nem akar írni, fázok, muszáj felöltöznön. Fél 9 után pár perccel szép, színes itinerrel gazdagodva indulunk Csacsi-rét felé. Eszternek hamar melege lesz, én még mindig fázok, sürgetem a lányokat, hogy siessünk, mert így megfagyok, pedig már a kesztyűmet is előhalásztam. Zeller ér utól minket, beszélgetünk és így majdnem benézzük az utat, de csak 3 méterrel mentünk többet ;-) Csacsi-réten cihelődés, vetkőzök, de mi maradjon rajtam? Végül meglesz a jó megoldás. Pecsét. És kikériacsokimat? Volt rá jelentkező. Indulunk tovább, Eszter megjegyzi, hogy nagyon gyorsan megyünk. Lassítsunk? Ne. Akkor jó!:-) Ő még shoppingolni akar, én pedig nagytakarítani... A 2. EP-n, a Piktortégla-üregeknél kisebb sor van, bélyegzés után már megyünk is. Telefon. Gondoltam munka. De nem. Toni az, hogy mi merre. Ő már a célban. Hát persze, aki nem tud aludni... ;-) Utánpótlás beszerzésre indul, mert túl sokan vagyunk :-) Megbeszéljük, hogy nagyon jó az idő. Aztán megszakad. Nem sokkal később Zeller elbúcsúzik, mert közben megtudta, hogy nincsenek messze azok, akiket utol akart érni. És elfut. A sárga körről a pirosra letérésnél úgy kiabálunk mások után, hogy nem jó irányba mennek. Visszafordulnak, megköszönik, megyünk tovább. A lépcső környékén kicsit érdekes a szalagozás, de tudjuk merre kell menni. A 3. EP-n begyűjtjük a következő pecsétet és az infót, hogy nem sokára zsíros kenyér és tea vár minket. Kezd olvadni a talaj, kezd csúszós, sáros lenni. Én csak egy kicsi teát kérek, a zsíros kenyeret kihagyom. Míg a lányok esznek, megismerkedek Ludmillával. Nagyon kis aranyos. Jó lenne, ha Bélát is így lehetne vinni túrázni. Közben megérkezik Zeller. Hogy is van ez. Tőlünk elfutott, viszont mi nem mentünk el mellette... :-) Menjünk, mert álldogálni a napsütés ellenére is hideg van. Újabb telefon... merre? Szeretem-e a sajtot? Mert a Normafánál nem szabad kihagyni a sajtos rétest. És számojak be róla. Hamarosan oda is érünk. Rétest beszerzem. A tésztája nagy részétől próbálok megszabadulni. És valóban nagyon finom. Közben Ernye megmutatja a túranaplólját és büszkén számol be a fokozatairól, majd jönnek a bringás élménybeszámolók, közben beszámolok ;-) Az Erzsébet kilátóban megint összefutunk Ludmillával, hagyja magát megsimogatni és innen a már majdnem Szépjuhásznéig együtt megyünk. Ő szaladgál fel-alá, legalább a két-háromszorosát teszi meg a távnak, de nem látszik rajta, hogy fáradt lenne. Beszélgetünk. Lelassulunk. De csak eljutunk a célig. Újabb csoki, oklevél és választhatok csacsis vagy retro kitűző közül.
Igazán szép időben, jó túra volt.
Táv: 19,2 km
Szint: 680 m
Szintidő: 6 óra
/2010.03.06./
